2013. augusztus 20., kedd

4. fejezet Medencés buli?

Drága Olvasóim!
Hát nem gondoltam volna,hogy ilyen gyors leszek,de ha már így alakult akkor parancsoljatok itt is van. Itt is fogadom a pipákat,de kérlek kommenteljetek is,mert most 1 komi után lesz csak következő rész és még nagyon az elején vagyunk szóval szerintetek megéri egyáltalán folytatni? Ha igen,akkor ajándékozzatok meg a véleményetekkel,ha nem akkor is! :)
XoLove Sophie

Lana Brooks

Louis és Eleanor
A fiúk nagyon rendesek voltak velem az elmúlt napokban. Mindig elmentem amikor tudtam a koncert próbáikra és közben megismerkedtem egy pár emberrel például a gyönyörű Demi Lovato-val. Egyszerűen fantasztikus ez a lány! Imádom a zenéit és az előadásmódját! Éppen a Made in the U.S.A. című számot gyakorolta amikor a srácok léptek mellém.
-Hé Föld Lana-nak!-hallottam meg Louis hangját és megfordultam. Az öt fiú öt gyönyörű lány társaságában állt mögöttem.
-Sziasztok!-köszöntem.
-Lana,ők itt a Little Mix tagjai, Jesy,Jade,Leigh és a barátnőm Perrie-mutatta be nekem a lányokat Zayn,immár személyesen.
-Sziasztok Lana vagyok.-köszöntem nekik,majd meglepetésemre mindegyikük egy hatalmas öleléssel köszöntött.
-Örülünk,hogy megismerhetünk végre élőben,már nagyon sokat hallottunk rólad.-nevette el magát Perrie,majd a mögöttem álló Harry-re sandított.
-Hát remélem csak szépet és jót.-nevettem el magamat.
-Viszont mi megyünk,mert kezdődik a próbánk sziasztok fiúk.-köszöntek el a lányok és az öltözők felé vették az irányt. Így ott maradtam a fiúkkal és egy másik lánnyal.
-Utálom,ha én vagyok az utolsó-morgolódott Louis,majd a derekánál fogva elém vezette az említett lányt.-Lana engedd meg,hogy bemutassam neked az elragadó,gyönyörű,csodálatos és...
-Louis hagyd már abba!-szólt rá a lány nevetve.
-Szóval ő itt a barátnőm Eleanor.-mutatja be nekem a lányt aki egy öleléssel köszönt.
-Szia.-köszönök neki is.
-Lányok legyetek jók,majd még beszélünk sziasztok.-köszönt el Louis,majd egy puszit adott barátnője arcára és távoztak a folyosóról.
-Édesek vagytok együtt.-fordulok Eleanor-hoz. Válaszul elmosolyodik és,mintha egy kicsit el is pirulna.
-Nem jössz el velem kávéért?-kérdezi.-Itt van szemben a színházzal.
-De persze.-egyezek bele,majd a hatalmas előcsarnokon keresztül távozunk a gyönyörű épületből.

-Te is ott leszel jövőhéten a koncerten?-nyújtja át nekem Eleanor a shake-emet amire nagy nehezen sikerült rábeszélnie.
-Igen,itt leszek. És voltak olyan rendesek,hogy megengedjék,hogy az egyik barátnőmet is elhozzam.-mosolyogtam és eszembe jutott a jelenet,amikor elmondtam Lilynek,hogy jöhet velem a koncertre.
-Ugye most csak szórakozol velem?-hüledezett,miután közöltem vele.
-Nem Lily,tényleg jöhetsz! És szeretném ha jönnél!-mondtam neki,mire szó szerint a nyakamba ugrott.
-Köszönöm szépen Lana!
-Igazán nem tesz semmit.-mosolyogtam.
-De ez mégis hogyan?-hüledezett tovább.
-A színházba fognak egy ilyen nagy koncertet tartani,ahova kifognak sorsolni embereket a követőik közül twitteren.-magyaráztam.-És mi ketten már biztos ott leszünk,de ki kell majd öltözni,mert utána meg valami buli lesz és oda is meghívtak.-fejeztem be,mire még jobban elkerekedett a szeme.
-Wáó-csak ennyit tudott mondani,mert mennünk kellett órára.
Elmosolyodtam az emlékre. Eleanor-al leültünk és beszélgettünk még egy darabig mielőtt visszaindultunk volna a fiúk próbájára.
-Már értem miért áradozik rólad annyit Harry-mosolyodik el.
-Micsoda?-hökkenek meg,mire a shake megakad és köhögni kezdek. Eleanor gyorsan a segítségemre siet és jól hátba vereget.
-Jól vagy?-néz rám kérdően.
-Persze,és köszi-húzom egy amolyan "Köszi,hogy nem hagytál meghalni" mosolyra az arcomat.-De mit csinál Harry?-térek vissza a témához.
-Áradozik.
-Áradozik? Rólam biztos,hogy nem! Miért áradozna? Miket mond?-hadarom el,majd egy gyorsat kortyolok az előttem lévő mennyei italból.
-Ha zavarban vagy vagy ideges vagy mindig ezt csinálod?-nevette el magát El.
-Micsodát?-húzom fel a szemöldökömet.
-Hadarsz,hebegsz,tereled a témát tudod ilyenek.
-Nem terelem.
-Szóval akarod tudni?
-Igen.
-Igazából már aznap este nagyon fel volt dobva,de nem értettük,hogy miért. Aztán elkezdett ott magyarázni egy csajról,aki szép,eszméletlen,utána újra jött a szép,aztán gyönyörű voltál aztán meg elképesztő. Őszinte leszek azt hittük be van rúgva vagy valami hasonló,de nem volt. És igaza volt tényleg nagyon szép vagy-mosolyodik el és érzem,hogy teljesen elönti a pír az arcomat.
-Nem biztos,hogy rólam beszélt...
-Lana,a nevedet hajtogatta folyamatosan,meg,hogy "Miért vagyok ekkora idióta?! Legalább a teljes nevét megkérdezhettem volna!" meg,hogy "Meg kell találnom!" és fekete ruha volt rajtad és ki volt vasalva a hajad nem?-húzta fel a szemöldökét.
-De akkor az tényleg én voltam.-nevettem el magamat.
-Na látod!-nevet velem együtt.-Meg ahogy rád néz,tetszel neki Lana. Látom rajta.-mosolyodik el,majd feláll.-Gyere ideje visszaindulnunk.
-Rendben mennyünk.-álltam fel én is,majd követtem a fiatal lány karcsú alakját egészen a szomszéd épületig.

Éppen visszaértünk a fiúk próbájának végére. Gondoltam illik elköszönni,így is tettem,majd hazafelé vettem az irányt. Egész úton azok a dolgok jártak a fejemben amiket Eleanor mondott. Tényleg tetszenék Harrynek? Nem is tudom,hiszen oké,hogy szerintem ez már barátságnak nevezhető ami köztem és a banda tagjai között van,de kétlem,hogy Harry Styles-nak pont egy ilyen magamfajta lány kellene. Hiszen elég ha csak végignéz rajtam az ember. Semmiben nem vagyok különleges nagyon,legalábbis nincsen szőke hajam vagy hatalmas kék szemeim,vagy a kettő egyszerre. Akkor miért pont én kellenék neki? Sehogy sem tudtam összerakni magamban a képet,hogy valaha is egy párt alkothassunk bármilyen formában. Hiszen nézzük csak meg a többi tagot. Niall és Liam jelenleg igaz szingli,de ott van Zayn akinek egy gyönyörű és tehetséges híres barátnője van,aki nem mellesleg nagyon szép szőke hajkoronával rendelkezik. Louis és Eleanor kapcsolata meg azért olyan tökéletes amilyen,mert őket az ég is egymásnak teremtette. Ők úgy remekek együtt ahogy vannak és az ő kapcsolatukat semmi nem ronthatja el. De itt vagyok én Lana Brooks,aki éppen az ellen küzdök foggal körömmel,hogy nem vagyok Harry Styles titokzatos barátnője,de mégis egyre többet lógok a fiúkkal. Nem baj,akkor holnap nem megyek el suli után a próbára. Bár nem hiszem,hogy észrevennék a hiányomat. Hazaérve megcsináltam a házimat majd felhívtam Lily-t hogy nincs kedve e átjönni egy picit hozzám.
-Bocsi Lana,de éppen Cody-nak kell segítenem. Bocsi.-szól bele.
-Semmi baj,hát jó szórakozást.-szólok bele.-Egyébként mit csináltok?
-A ma esti bulira segítek kirakni a cuccokat Cody-nak. Fárasztó,de nagyon...-válaszol.
-Buli?-ez teljesen új infó.
-Igen,te is jössz ugye? Csak mert a múltkor nem válaszoltál.
-Nem is mondtál...
-Lana-val beszélsz?-hallok meg a vonal túlsó végéből egy távoli hangot.
-Az Cody volt?-kérdezem.
-Igen vele beszélek.-kiabálja,úgy hogy el kell tartanom a fülemtől a készüléket,ha szeretnék még hallani az életemben.-És igen Cody az. Azt üzeni,hogy reméli,eltudsz jönni a mai bulira,mivel a múltkor már szólt,hogy megvagy hívva.
-Szerinted mennyek?-kérdezem.
-Mindenképpen. Nem akarok unatkozni.-vallja be. Sajnáltam Lily-t mindenki tudta,hogy velünk egy idős,de úgy kezelték sokszor mintha jóval fiatalabb lenne nálunk.
-Rendben,de mit vegyek fel?-teszem fel a fogas kérdést.
-Tudod mit,nem érdekel a pakolás. Átcuccolom a munkát Cody idióta haverjainak és átmegyek hozzád,hogy elkészüljünk oki?-kérdezte és mintha egy dobozt dobott volna le a földre.
-Felőlem.-mondom. Köszönünk majd leteszem és felrohanok a szobámba,hogy előkészüljek valamennyire.
Míg vártam Lily-re gyorsan megfürödtem és megmostam a hajamat. Éppen kiléptem a zuhanyzóból mikor a csengő dallamos hangját hallottam meg. Gyorsan magamra kaptam a köntösömet és lerohantam a bejárati ajtóhoz. Lily meglepetten mérte végig a "szerelésemet" majd megrántotta a vállát és felmentünk a szobámba.
-Szerinted mit vegyek fel?-kérdeztem,majd a szekrényem elé álltam.
-Nem kell túlozni,szóval valamit amiben jól érzed magadat,de valamivel merészebb,mint a sulis cuccok.-magyarázza.
-Más szóval,nem mini,de nem is nagykabát.-nézek körbe,majd meg is találom a számomra megfelelő darabokat. Egy kissé átlátszó fehér inget vettem fel egy mintás nadrággal amit egy egyszerű barna saruval vettem fel. Végül a hajamat kiengedtem,semmi hajvasaló vagy hajsütővas csak a megszokott Lana hullámok. A szememet fekete tussal és spirállal emeltem ki hozzá egy finom rózsaszín leheletnyi szájfényt tettem fel.
-Hogy festek?-kérdeztem Lily-t aki éppen az egyik divatmagazinomat olvasta.
-Mesésen,mintha ebből léptél volna ki-emelte fel a magazint. Elnevettem magamat.
-Te így leszel?-kérdeztem.
-Igen,csak ezt megkaphatom?-nyúlt a pilótaszemüvegem után,ami tény és való remekül állt a mai szettjéhez. Bólintottam,hiszen szívesen oda adok én bármit,ha vissza is kapom és tudtam,hogy Lily kétségkívül visszafogja adni Tiffany-val ellentétben aki rendszeresen viseli az egyszer-egyszer kölcsönkért kiegészítőimet.
-Mikor indulunk?-kérdezte.
-Azonnal csak írok anyuéknak,hogy tudják merre vagyok.-vettem elő egy cetlit amire az üzenetemet írtam. Leírtam,hogy Lily-vel és,hogy Cody-hoz megyek,és majd,hogy jövök és ha bármi van-ami persze nem lesz-akkor hívom őket,hogy azonnal tudjanak róla. Felragasztottam a hűtőajtóra,majd szóltam Lily-nek,hogy kész vagyok így azonnal elindultunk. Az út csöndesen telt néha-néha szólaltunk meg akkor is valami iszonyat fontos észrevételünk volt,mint például "Nézd,az a felhő tök olyan,mint egy hatalmas nyuszi" és tényleg olyan volt,mint egy hatalmas nyuszi! Mire a házhoz értünk alaposan kitárgyaltuk szegény felhőt.
-Végre,hogy itt vagy Lily,még egy csomó dolgot el kellene intézned a bulival kapcsolatban meg...-lépett ki az egyik szobából Cody a telefonját nyomogatva. Viszont amint meglátott minket azonnal zsebre vágta a készüléket és mosolyogva indult felénk.-Á Lana,örülök,hogy eljöttél. De,hogy hogy ilyen korán csak egy óra múlva kezdődik a buli.-mosolygott zavartan.
-Lily nálunk volt,segített nekem elkészülni.-magyaráztam,de nem hagyott nyugodni,hogy a fiú így bánik a lánnyal.-Csak egy kérdés,hogy értetted,hogy Lily-nek el kell intéznie dolgokat?-kérdeztem egy hatalmas mosollyal az arcomon.
-Hát,tudod-dadogott.
-Cody szerint én vagyok a legmegfelelőbb a bútorok tologatásához a haverjaik helyett akik gondolom már most a szendvicseken élősködnek ugye tesóm?-kacsintott egyet Lily és bele bokszolt Cody vállába.
-Akkor segíthetek valamit?-fordultam Lily-hez.
-Nem azért jöttél,hogy pakolássz.-rázta meg a fejét.-Nem,ha segíteni akarsz akkor tartsd rajta a szemedet a fiúkon a konyhába és ne engedd,hogy idő előtt megegyék a kaját.
-Rendben,de komolyan ha segítség kell akkor...-kezdtem,de már tolt is a konyha felé.
-Menny,ha bármi kell szólok ígérem!-nevetett,majd el is tűnt. A konyhában egy nagy tálon szendvicsek voltak körülötte meg Cody három haverja,bár ha pontosítani akarok inkább,csak a maradék szendvicsek voltak ott. Jace éppen Dave arcába dobott egy szalámit amit utána hatalmas röhögés követett. Na jó ez undorító! Hajrá Lana,vedd át az irányítást!
-Sziasztok fiúk mit csináltok?-lépek közelebb,de észre sem vesznek. Dave az előző dobás hatása alatt van még,de viszonzás képen egy szendvicset vág Jace arcába. Abban a pillanatban,hogy a kenyér leesett a fiú arcáról rajta kívül mindenki elkezdett nevetni,beleértve engem is. Jace szitkozódott a hajáról meg mindenről mi meg csak nevettünk.
-Hé Austin nézd csak ki van itt.-szól oda a haverjának Dave,mire az említett srác felém fordul.
-Hopp egy utánfutó.-röhögi el magát Austin ezen az orbitálisan nagy poénon.-Mi az hol marad az elől járó?
-Nem értem mire célzol.-vonom fel a szemöldökömet,pedig nagyon is jól értettem.
-Hol van Mrs. Picsa? Ha így már érted dága-röhögi el magát.
-Már egy ideje nem vagyunk barátok,ha nem vetted volna észre,és hagyd abba a szendvics zabálást.-verem ki a kezéből az említett ételt,ami-természetesen-a vajas oldalával lefelé esett le. Austin először a szendvics maradványra majd rám néz.
-Na ide figyelj cica.-lép közelebb hozzám. Automatikusan hátralépek,de szerencsétlenségemre a hátam a konyha pultat érinti.-Egy,hagyjál engem szépen békén! Kettő,ne te akard megmondani nekem,hogy mit csináljak mert nem lesz annak jó vége. Megértetted?-suttogta a fülembe. Aprót bólintottam.-Helyes. Gyere Dave keressük meg Jace-t.-szólt oda a másik srácnak és elindultak.-Ja és te-fordult vissza hozzám.-Csinálj még szendvicset,mert nem lesz elég.-mosolygott,majd elvett egy újat és végre végleg elhagyta a konyhát.
-Gratulálok Lana-suttogtam magam elé,majd nekiláttam a szendvicskészítésnek.

Úgy egy órán belül mindenki meg is érkezett miután kész lettem a szendvicsekkel. Persze kaptam e miatt egy
Lilyék háza és medencéje
fejmosást Lily-től,hogy ő azt mondta ne csináljak semmit mert nem azért jöttem,de erre még is csináltam. Mikor mondtam neki,hogy de hát a fiúk megették neki meg dolga volt akkor meg azt mondta,hogy akkor sem kellett volna,de a végén megköszönte a segítségemet. Már javában tartott a buli  amikor Tiffany is megérkezett. Pont kint voltam a kertben és Lily-vel beszélgettem a medence szélén mikor megjelent. Egy nagyon csillogós topban és egy mini piros rövidnadrágban haját kiengedte és egy vörös rúzst dobott fel.
-Ne törődj vele.-suttogta oda nekem Lily aki észrevette,hogy Tiffany-t nézem. Persze nehéz volt úgy tenni,mintha észre sem venném,mert a következő pillanatban már ott állt mellettem egy másik "szerencsés" utánfutóval Lexi-vel.
-Szia Tiffany-köszöntem neki.
-Áh Lana észre sem vettelek.-nevetett.-Teljesen beleolvadsz a környezetedbe.
-Nem tudom te,hogy vagy vele,de igaz,hogy már sötét van,de én még így is kiszúrom,hogy fehér tanga van rajtad.-mosolyog rá Lily amivel nem kicsit lepte meg a szőkeséget.
-Fogd be csitri.-köpte oda neki.
-Ne beszélj így vele.-szólok rá.-Nincs jogod hozzá!
-Na és ehhez van?!-kiáltott fel,majd lökött rajtam egyet. Evvel nem is lett volna gond,de a következő pillanatban éreztem,hogy zuhanok és hatalmas csapódással estem bele a medence vizébe. Amilyen gyorsan tudtam feljöttem a felszínre és levegő után kapkodtam.
-Szemét ribanc vagy!-kiabáltam neki,mikor sikerült kimásznom végre a medencéből. Mindenki nevetett. Rajtam nevettek.
-Nyugi Lana,minden rosszban van valami jó.-Ebben például,hogy elmondhatod magadról,hogy életedben először teljesen eláztál egy bulin.-nevetett tovább. És ez már sok volt,itt betelt a pohár. Ahogy elmentem mellette egy laza mozdulattal belelöktem a vízbe. Örömmel töltöttel ahogy láttam,hogy a tökéletes frizurája és sminkje,hogy megy tönkre a víz hatására. És akkor még nem mondtam semmit a drága ruháiról. Az egész társaság minket nézett. Tiffany szemében most láttam a gyűlöletet,de nagyon. Legutóbb akkor láttam ezt,amikor csak második lett a pláza szépségversenyén. Utált veszíteni,vagy éppen ha megalázták. Én a másodikat tettem és lehet,hogy evvel felírattam magamat a feketelistájára,de ennél szebb látványban ritkán van része az embernek. Ami a legjobb az egészben,hogy ezt a többiek is nagyon jól tudták.

2013. augusztus 19., hétfő

3. fejezet Banda az irodában

Drága Olvasóim!
Most lenne egy kis üzenetem hozzátok. Kérlek kommenteljetek,mert min. 1 komment után fogok új részt hozni! A pipákat is nagyon köszönöm,mert fontos a véleményetek! Amit még szeretnék,hogy ha tetszik a történet akkor ott oldalt iratkozzatok fel,hogy egyből értesüljetek a friss részekről!
XoLove Sophie

Lana Brooks

Ez elmúlt hét egy katasztrófa volt! Nem elég, hogy a sajtó teljesen ok nélkül és alaptalanul rászállt erre a „Harry Styles-nak titokzatos barátnője van?” témára még Tiffany is teljesen megbolondult. Megbolondult? Ez lenne a megfelelő kifejezés? Nem, inkább az, hogy megőrült! Egyfolytában lehord és fűnek-fának elmond mindenki előtt, csak, hogy mindenki az ő pártját fogja. Komolyan szép kis barát. Nem is értem magamat,hogy nem vettem észre,hogy Tiffany ennyire gonosz. Teljesen vak voltam. Bár ez  érthető,senkit nem ismertem,erre jön egy lány és hopp legjobb barátnőjének kiállt ki,ez minden elsős csaj álma a gimi kezdetekor. Most,hogy külső szemlélőként látom őt rájöttem,hogy mennyire más,mint gondoltam.  Annyira naiv voltam vele kapcsolatban,egyszerűen mindent elhittem neki,pedig nem kellett volna. Attól kezdve,hogy már nem vagyok Tiffany utánfutója-mert időközben erre is rájöttem,hogy csak az voltam számára-megnyílt a világ előttem.  Egyre többen jönnek-vagy inkább mernek- közelebb férkőzni hozzám és én is egyre több emberrel beszélgetek. Kiderült,hogy az infós gyíkok sem gyíkok igazából,mert igaz egésznap kockulnak,de ez javarészt abból áll,hogy ők kezelik az iskola összes gépét. A színjátszós csajok meg tök kedvesek és nem olyan „pattanásos talpnyalók” ahogy a „kedves” barátnőm leírta őket.
A mai reggel is úgy indult,mint az eddigiek azóta,hogy Tiffany nyilvánosan alázgat engem. A kocsiból kiszállva egyből szembetaláltam magamat Lily-vel aki a színjátszósok jelenlegi vezetője nem mellesleg Cody húga.
-Szia Lana!-ölelt meg. Nagyon sokat köszönhetek Lily-nek. Soha nem voltunk olyan nagyon jó barátnők Tiffany miatt,bár az elején azok voltunk,de  szőke szörny közbe szólt.
-Szia Lily,hogy vagy?-indultunk meg a bejárat felé. Szokás szerint a lépcső egyik felét a Tiffany-t csodálók gyülekezete állt és éppen egy „remek” történetet hallgattak tőle. Egy hete még én is ott álltam és észre sem vettem magamat. Megingattam a fejemet,majd újra Lily-re figyeltem aki bőszen mesélte,hogy milyen filmet látott tegnap a tv-ben. Lily soha nem volt a legjobb tanuló első évben emlékszem  meghúzták mert megbukott,de elaludt a pótvizsgán és utána nem akarták engedni újra vizsgázni. Így most alattunk jár egyel, a tesójával Cody-val ellentétben aki akkor volt másodikos,de ő meg a mi évfolyamunkba bukott vissza. Egy részt ezért is annyira menő,mert idős.
-Szóval mit gondolsz róla?-tette fel a számomra ismeretlen kérdést a lány.
-Mármint miről?-térek vissza a gondolataimból.
-A filmről.-világosított fel.
-Hát nem tudom,még nem láttam,de majd megnézem küld át a linket. Szia-köszönök el,majd beviharzom a termembe. Basszus nem hiszem el,hogy ilyenkor is képes vagyok elkalandozni. Egyáltalán milyen fajta filmről beszélt Lily?
-Hé,rossz helyen ülsz-hallok meg egy ismerős hangot. Felhajtom a fejemet a padról. Tiffany gúnyosan mosolyog rám. Visszamosolygok mi mást tehetnék?
-Nézd Tiffany,nem tudom mi van veled mostanában,de fel kell,hogy világosítsalak. Négy éve ez a helyem,nem értem miért kéne elülnöm innen.-tárom szét a kezemet.
-A sajtó,hogy felbátorított drága.-támaszkodik a padomra.
-Komolyan mi bajod van?
-Az,hogy ez mától nem a te helyed.-mosolyog.
-Ezt nem te fogod eldönteni azt elhiheted.-állok fel. Az osztályban mindenki egyszerre hallgat el és néz ránk. Hát tény,hogy ez nem várt jelenség nálunk.-Nézd Tiffany,ne veszekedjünk. Már így is megmozgattál rengeteg követ,hogy tönkre tegyél,de lásd be végre,hogy boldogulok nélküled is teljesen jól. Szóval kérlek hagyj békén kérlek.-ültem le és evvel számomra le is zárult ez az egész. Persze,csak gondoltam. De mit is? Tudhattam volna,hogy Tiffany nem fogja annyiban hagyni,és lássuk be így is lett.
-Na ide figyelj! Tűnj el innen,most! Nincs kedvem és felesleges levegőm,hogy veled egy légtérben legyek. Szóval,ha jót akarsz magadnak,most menny el. Tudom,mi lesz és te is tudod,hogy tudom. Először arrébb ülsz aztán meg beleőrülsz abba,hogy mindenki utál. Tudom,mert ismerlek!-köpte hozzám az utolsó szavakat. Álltam a tekintetét,ha most kiviharzanék a teremből avval csak azt bizonyítanám,hogy gyenge vagyok. De nem fogom megadni neki ezt az örömöt. Nagy lélegzetet vettem. 
-Legyen szép napod-mosolyogtam rá,majd elővettem a könyveimet. Ideje,hogy Tiffany Stark megismerjen végre és ne úgy bánjon végre velem,mint egy cseléddel.

-Apu,te azt el sem hiszed,hogy milyen borzalmas napom volt!-ülök le az asztala előtti székbe immár az irodájába. Tiffany kicsit sem volt kedvesebb hozzám a mai nap folyamán. Mi több,csak rosszabb volt,mert semmibe vett. Lehet örülni kéne ennek,de ez Tiffany-nál olyan mint a vihar előtti csend.
-Szívem,tudod,hogy imádlak,de evvel inkább anyádhoz fordulj.-nyomott egy puszit a homlokomra,majd belemerült egy kezdődő telefonhívásba. Egy sóhaj kíséretébe hagytam el apu irodáját,majd a szomszéd iroda felé vettem az irányt.
-Anyu nem fogod elhinni mi történt...-kezdtem,de legnagyobb meglepetésemre anyut nem találtam egyedül. Nyolc kíváncsi és meglepett szempárral találtam szembe magamat amint beléptem.-Bocsi,akkor majd később benézek-sütöttem le a szemeimet,majd kiindultam.
-Lana?-hallottam meg a nevemet,mire egyből megfordultam. Na nem,ez nem lehet igaz,gondoltam ugyanis göndör barátommal találtam szemben magamat.
-Harry?-húztam fel a szemöldökömet.-Te meg mit keresel itt?-annyira megvoltam lepődve. Most,hogy jobban szemügyre vettem a bent lévőket meg sem kellene lepődnöm,hogy itt találom,ugyanis az egész banda ott volt,meg egy öltönyös férfi aki gondolom a menedzser lehet.
-Szívem,ti ismeritek egymást?-húzta fel anyu a szemöldökét,mire mindenki még jobban minket kezdett el figyelni.
-Igen,de csak futólag-mondom,mire anyunak kikerekedtek a szemei.-Mármint nem úgy hanem csak...
-Együtt kávéztunk egyik nap.-szólt közbe Harry,de látom rajta,hogy alig tudja visszatartani a nevetést.
-Pontosan!-helyeseltem egyből,bár anyu elég furán nézett rám.-De akkor én megyek is!-köszöntem el,majd anyuhoz lépve egy puszit adtam az arcára,hogy minél előbb eltűnhessek.
-Álljunk csak meg egy pillanatra.-hallom az öltönyös pasi hangját. Mire kénytelen vagyok megállni és visszafordulni.-Téged én már láttalak valahol.-mutat rám.-Én Paul Higgins vagyok a fiúk turné menedzsere.
-Üdvözlöm,Lana Brooks vagyok.-rázok vele kezet. Miért érzem azt,hogy ennek az egésznek nem lesz valami jó vége?
-Szóval Lana,ha már itt vagy a segítségedre lenne szükségem. Tegeződjünk oké?-mosolyodik el.
-Mivel kapcsolatban?-húzom fel a szemöldökömet. Gondolom elég érdekes fejet vághatok,mert a háttérben a fiúk nagy nevetésbe törtek ki amit Paul egy rosszalló pillantással jutalmazott meg. Félve anyura néztem,látszólag ő sem tudta,hogy mire céloz Paul.
-Mint gondolom észrevetted mostanában Harry-vel és a rólatok készült képekkel vannak tele az újságok.-kezdte.
-Higgye el,jobban érzékelem,mint azt gondolnád.-vallom be.
-Szóval a segítséged kellene,hogy tudjuk tisztázni ezt az egészet.-fejezi be.
-És ebben én mit tudok tenni?
-Mondd el kérlek,hogy mi történt aznap éjjel amikor a képek készültek.
-Harry nem mondta el?-mutattam a mögötte álló fiúra,aki aktívan figyelte az eseményeket.
-De elmondta,csak ő Harry szóval-szólt közbe Louis. Elmosolyodtam,mert értettem mire célzott.
-Rendben.-mondtam,majd elmeséltem az egészet az elejétől a végéig,tehát a bulitól a mai napig amik az iskolában zajlanak
-Sajnálom-mondta Harry.
-Nem a te hibád igazából,és valamennyire örülök is hogy így alakult,mert legalább rájöttem,hogy ki az akit én eddig "legjobb barátnőmnek" tartottam.-formáltam macskakörmöt ujjaimból.
-Bocsánat a zavarásért-hallottam meg anyu hangját,mire mindenki ráfigyelt.-Nem akarok zavarni,csak akkor most mi lesz a koncerttel?-mutatott az előtte lévő papírokra.
-Tényleg-lépett hozzá Paul,majd elmerültek a papírok között.
-Milyen koncert?-kérdeztem a fiúktól akik a fotelokban ültek.
-Szeretnénk itt tartani egy kisebb koncertet a rajongók számára-világosított fel Zayn.
-De ez amolyan VIP koncertnek is nevezhető,mivel ez egy kisebb hely szóval nem férnek be annyian.-folytatta Niall.
-Vagyis kevés ember, drága jegyek?-vontam fel a szemöldökömet.
-Pont,hogy nem-szólt közbe Louis.-Mivel ez nem csak a mi koncertünk lesz. Rajtunk kívül még négy előadó lesz itt: Demi Lovato, a Little Mix, Cher Lloyd és Justin Bieber.
-Akkor viszont nem értem-vallom be,mert elég zavarosnak tűnt ez az egész. Az ő koncertjük,de mégis a többieké? Mi van?
-Nem baj Lana-veregette meg a hátamat Harry nevetve.
-Egy,ezt még egyszer meg ne csináld,mert nem szeretem és kettő-fordulok a többiek felé.-Folytassátok,mert tényleg nem értem.
-Rendben-mosolyodik el Liam.-Szóval mivel 5 különböző fellépőről van szó,az 5 külön rajongói tábort jelent. Mivel a színház nagy 500 férőhelyes ezért minden táborból kisorsolunk 100 szerencsés embert akik eljöhetnek a koncertre.-fejezi be a fiú.
-Ez tök jó ötlet.-vallom be.
-Nincs kedved eljönni?-kérdezi meg Louis.
-Hát nem tudom...
-Na gyere már utána lesz egy buli is meg minden!-győzköd Harry. Még gondolkozom egy darabig. Tényleg jó ötlet ez? Együtt bulizni öt számomra csak a tv-ből és az újságokból ismert fiúval? Hát nem is tudom.
-Hozhatom az egyik barátnőmet?-kérdezem meg.
-Ha nem az a Tiffany-néz rám Zayn.
-Nem,nem őt.
-Akkor igen-mosolyodik el.
-Akkor jövök!-egyezek bele. Míg Paul és anyu nagyban ügyködtek a koncert szervezésével én még hosszasan beszélgettem a fiúkkal. Teljesen másak,mint ahogy a média leírja őket. És minél többet beszélünk róla annál jobban várom már a két hét múlva esedékes koncertet.

2013. augusztus 13., kedd

2. fejezet MTV News

Lana Brooks
A tegnap éjszaka eseményei sokszor lejátszódtak a fejemben,mielőtt elaludtam. Jó vagy rossz dolog vajon,hogy Tiffany ott hagyott tegnap este? Nem tudom bármit is jelentett e,hogy Harry Styles kacérkodott velem. De kedves volt,kedvesebb,mint bárki is gondolná aki csak a médiából ismeri,de ravasz és kekec,és ezt imádom! Szó sincs arról,hogy beleestem volna,á dehogy. Csak látni akarom,ha csak még egyszer is az életben. Miket beszélek? Soha életemben nem fogom még egyszer látni. Azért meg nem fogok megvenni egy koncertjegyet,hogy lássam. Az már határozottan nyomulás lenne azok után,hogy határozottan ő nyomult rám a kávézóban. Én csak határozottan védtem vagy éppen "incselkedtem" vele. Egyáltalán tudok én olyat? Komolyan kezdek bekattanni. Az lesz a legjobb,ha máris elfelejtem. Igen,ez a megoldás! Harry Styles csak egy fiúbanda énekese,akit távolról lehet csodálni. Ennyi,kész vége lezártam ezt az ügyet magamban.
Az ébresztőórám csipogása és a reggeli bemondó hangja ébresztett.
-Jó reggelt London! A jelenlegi időnk 7:30!
-Mi van?-ülök föl hirtelenjében.-Anyu! Anyu!-rohanok ki a szobámból.
-Mi az kicsim?-hallom meg anyám hangját a földszintről.
-Már 7:30 van?-állok meg a lépcsőben.
-Igen!-kiabálja majd hallom,hogy egy bögre landol a földön.-Minden rendben,ne aggódjon senki!
Berohanok a fürdőbe és készülődni kezdek. Hát anyám soha nem volt valami konyhatündér. Régebben színházi színésznő volt,már fiatal kora óta színészkedett. Mindössze 16 éves volt,mikor az első komolyabb szerepét megkapta. Imádott játszani! A mai napig emlegeti a színházi élményei és mi boldogan hallgatjuk izgalmasabbnál izgalmasabb történeteit apámmal. Sajnálom,hogy abbahagyta,de örömmel tette legalábbis mindig ezt mondja. 18 éves volt,mikor megszülettem és apám volt élete nagy szerelme. Mikor megtudta,hogy terhes úgy gondolták megtartanak és egy fiatal nőt nevelnek belőlem. Apám még csak akkor fejezte be a gimnáziumot. Nem adták fel és tudták,hogy szeretik egymást és majd megoldják valahogy. Apám Tom tehát elkezdte az egyetemet és rendezőnek tanult,édesanyám Sara pedig maradt a színháznál. Nehéz volt nekik és a nagyszüleiméknek egyaránt. Hozzájuk költöztek. Anyu utolsó előadása egy nappal a születésem előtt volt egy terhes nőt játszott,mily meglepő módon. Miután világra jöttem anyu otthon maradt velem az első három évben,majd visszatért a csúcsra a pályáján. Már nem csak egy kamasz lány volt,már egy érett és felelősségteljes nő. Kiskoromban sokat jártam be hozzá a próbákra,sokszor elképzeltem magamat amint a színpadon állok és játszok. Apu karrierje is fölfelé ívelt így minden jól ment. Váratlanul anyu viszont bejelentette,hogy abbahagyja a pályát,mert így nem tud velünk tölteni annyi időt,mint amennyit akar. Apu is abbahagyta a rendezést időhiányra panaszkodva. Így két 27 éves fiatal egy 9 éves gyerekkel együtt lakott egy albérletben. Gyorsan munkát kellett találniuk,igaz sok mindent kipróbáltak,de végül mind a ketten visszatértek a színházhoz. Anyu,mint ügyintéző és apu mint pénzügyi menedzser. Nagyon szerettem őket mindennél jobban,és tudom,hogy ezt kölcsönösen viszonozzák. De főzni? Főzni anyu soha nem tanult meg.
Alaposan megfigyeltem magam a tükörben,nagyon kellemes idő volt ma Londonban. A nyár lába még bőven itt van. Mintás nadrágot rövidnadrággal és csizmával viseltem. Top,mellény és egy pár kiegészítő. Hajam alja hamar kirúgta magát a tegnapi "buli" után,szóval most olyan,mint általában. A táskámat a vállamra kapva indultam lefelé a lépcsőn. Anyu éppen a szendvicsemet rakta egy zacskóba,majd a termoszos kávémat is a kezembe nyomta.
-Jó napot kincsem.-ölel meg.
-Neked is. Apu elviszel?-fordulok az éppen a cipőjét húzó férfi felé.
-Persze,ugorj be.-még egyszer köszönünk anyunak,majd elindulunk a sulim felé.

-Hát Lana a tegnapi buli valami óriási volt.-áradozik Tiffany,amint helye foglal mellettem.- Lily ruhája cuki volt, Cody meg ágyba vitte Sara-t,ami szerintem mondjuk gáz,de hát maga a csaj is az ha hagyja magát. Ráadásul a cuki pultos srác is megadta a számát.-kacsintott egyet jelezve,hogy nagyon sok "érdekességet" hagytam ki a tegnap éjszaka során. Most felvághattam volna,hogy "Hé Tif,képzeld én meg Harry Styles-al kávézgattam egy eldugott kis Starbucks-ban ahol rajtunk kívül csak egy öreg pasi volt. Hát nem mókás?" mondjuk ott kezdődik,hogy lehet el sem hinné. Ezért csak ültem mosolyogva és néha néha közbeszóltam,hogy lássa figyelek azokra amiket mond.
-Kár,hogy nem voltál ott.-görbesztette le az ajkait,majd abbamaradt a beszélgetés mert már suli van és elkezdődött az első óránk. Matek,angol és három osztályfőnöki volt beírva az első komolyabbnak nevezhető napunkon.
-És Lana,te hogyhogy nem voltál ott?-kérdezi Cody mikor egy nagyobb csoportban vergődünk ki az épületből. Cody is helyes,ráadásul menő,nem gondoltam,hogy észreveszi,hogy nem vagyok ott.
-Tudod...
-Nem érezte jól magát és annyira kedves csaj és úgy szeret,hogy megengedte,hogy én meg elmenjek nélküle.-vág közbe Tiffany.
-Igen.-bólintottam. Ha már Tif segített annyit megteszek neki,hogy beleegyezek és nem találok ki mást.
-Akkor majd legközelebb-kacsint egyet Cody és elindul a többi focistával a pálya felé.
-Mindenképpen.-mosolygok,bár tudom,hogy már nem hallja,de nagyon jól esik,hogy meghívott a következőbe.
-Hát Lana,gratulálok.-mosolygott Tiffany,majd beül a kocsijába és helyet foglalok mellette.
-Micsodát?-értetlenkedek.
-Meghívtak Cody kövi bulijára és ez király pedig azt sem tudom,hogy mikor lesz a következő.-mosolyog,majd elindítja a motort.

-Anyu! Apu! Megjöttem!-kiáltottam,majd ledobtam a táskámat a fotelben. A házban csend volt,senki nem volt otthon. Bementem a konyhába és kivettem egy vizet. A hűtőajtón egy cimke állt:

"Szia kincsem!
Nem tudom mikor érünk haza,mert nagyon sok munkánk van ma. Ennivalót a hűtőben találsz és a pulton van némi pénz,ha Tiffany-val elakarnátok menni. De csak a házi után!
Puszi Anya és Apa"

-Király-mormogom. Mivel ma még nem kaptunk házit leültem és bekapcsoltam a tv-t. Éppen az MTV News ment.
-Harry Styles-nak elrabolták a szívét?-kérdi a bemondó,mire fölegyenesedek. Mi a franc?! -Az ifjú titánt a múlt éjszaka egy kisebb Starbucks-ban kapták lencsevégre,amint egy lánnyal folytat aktív társalgást. Vajon ő lesz a következő Styles barátnő? Vagy csak egy csinos Directioner rajongó találta meg a fiatal énekest? A lányról azóta nincsenek híreink,a legutolsó fényképen a lány egyedül hagyja el a kávézót,majd egy taxiba szállva hagyja egyedül Harry Styles-t. Vajon hallunk még róla? További híreink...-folytatja a műsorvezető,de a folytatást már nem hallom mert kikapcsolom a készüléket. Még,hogy Harry Styles új barátnője? Mi van? Kétségtelen viszont,hogy én vagyok a képeken. A fekete ruhámat és a járásomat is felismerem. Csak nehogy címlapra kerüljek. Azt egyáltalán nem akarom! De nyugi Lana,ezek csak képek. Senki nem fogja tudni,hogy te vagy az. Semmi baj,elég ha lenyugszol. A telefonom hangja szakítja meg a gondolataimat.
-Igen? Itt Lana!-szólok bele.
-LANA BROOKS! MI AZ,HOGY NEM ÉRTESÍTESZ ILYENEKRŐL?-hallom meg Tiffany kiabálását a vonal túlsó végéről.
-Tiffany nyugodj le és mondd el miről van szó?-tartom el a telefont a fülemtől.
-NYUGODJAK LE? -ordítja.-Jó,lenyugszom. 20 perc és ott vagyok.-rakja le immár a normális hangján.
Mi a franc folyik itt? Nagyon összezavarodtam.
Pontosan 20 perc múlva csöngettek. Tiffany állt az ajtóban. Viszont az aranyos menő csaj most dühös volt. Nagyon,nagyon dühös.
-Szia Tif-köszönök neki.
-Oh, fogd már be!-lép be az ajtón. Hát oké,erre inkább nem mondok semmit.-Vagy tudod mit ne fogd be! Hogy tehetted?! Hogy kavarhattál Harry-vel? Vagyis miért inkább! Tudod,hogy szeretem,hogy oda vagyok érte! Erre te ezt teszed?! Nagyon nagyot csalódtam benned Lana Brooks! Pedig barátnők vagyunk,tudtommal legalábbis!
-Abbahagynád??!!-ordítok fel,mire végre meglepetten abbahagyja.
-Hogy mondod?-húzza fel a szemöldökét.
-Elegem van belőled! Nincs semmi köztem és Harry Styles között! Tényleg én vagyok a képeken,de semmi! Csak ott voltam ő is ott volt és felajánlotta,hogy hazahoz,mert úgy volt,hogy nincs taxi. De mondtam,hogy nem kell. Csak beszélgettünk,de semmi nem volt. SEMMI! Hallod Tiffany? Semmi!-kiabálom és leülök a fotelbe, a következő pillanatban csapódik az ajtó. Tiffany elment.

2013. augusztus 2., péntek

1. fejezet Különös beszélgetőtárs

Lana Brooks
Vajon tényleg minden úgy van,mint a mesékben? A szőke királylány megtalálja a szőke hercegét aki fehér lovon érkezik és boldogan élnek amíg meg nem halnak? Szép is lenne főleg mert akkor soha nem lenne meg a várható happy endem. Talán ha szőke lennék,de annak úgy semmi értelme. Csak azért szőkére festetni magad? Ki csinál ilyet?! Maximum Tiffany,de hát ő már csak Tiffany. De ha ő egyszer nem festeti be a haját akkor egyszer sem,szerintem már azt sem tudja milyen az eredeti hajszíne. Talán most mégis marad annál. De miért is kattog ezen az agyam? Ez az ő élete,ő tudja mi a jó hiszen ő mégiscsak Tiffany Stark én meg csak Tiffany Stark kis barátnője Lana Brooks. Fogadok,hogy sokan még a nevemet sem tudják négy év után. Igen ez az utolsó évem és annyira várom,hogy vége legyen. Szeptember 1-től egy új év kezdődik és mindenki megtudja,hogy ki az a Lana Brooks. Hogy hogyan? Fogalmam sincs,de valahogy megoldom! Úristen Lana szánalmas vagy,minden évben ezt mondod csak változtatsz az elején. És igaza van a belső hangnak a fejemben. Sajnos igen. A fejem halk koccanással érinti a kocsi ablakát. Gondolataimból visszaszökkenek a valóságba. Mellettem apám alakja helyezkedik el. Erős és biztos mozdulatokkal kanyarodott be az iskolám elé.
-Megint elgondolkodtál.-mondta,de tekintetét le nem vette az autó előtt cikázó tinik kavalkádjáról.
-Csak a szokásos suli előtti stressz.-mosolygok rá.
-Ez az utolsó éved...
-Az utolsó évem arra,hogy bebizonyítsam,hogy vagyok valaki.-fordulok felé.
-Mindig is voltál valaki Lana,sőt most is vagy valaki.-fékez le.
-Apu ne kezdjük most.-sóhajtok egyet.
-Igazad van. Legyen szép napod.-intett nekem. Kiszálltam a kocsiból és megcsapott a tipikus "Szeptember 1 van" feeling. A legtöbb diák kisebb csoportokat alkotva beszélgetett. Lassan haladtam a lépcsőn fölfelé. Új Adidas NEO cipőm jól vette a felújított lépcsők akadályát. A kapualjból körbenéztem,de Tiffany szőke tincsit még sehol nem láttam így bementem az iskolába.
Egy új és egyben utolsó év a régi osztályommal felbecsülhetetlen. Talán ez a 23 ember az aki kifogásolhatatlanul tudta a nevemet,de egy-két ember fejében itt is csak úgy maradtam meg,mint Tiffany Stark barna hajú barátnője. Elfoglaltam a helyemet a már jól megszokott padomban és elővettem az iPhonomat. Egyből a zenelejátszóra mentem ahol egyből a legújabb kedvencemet kezdtem el hallgatni. Egy fiatal magyar lány énekel egy No More című számot,eszméletlen tehetséges a csaj!
-Lana!-kiálltja valaki mire ugrok egyet. Tiffany szőke loknijai csak úgy ugrálnak. Hogy lehet valaki ennyire vidám első nap?
-Szia Tif-mosolygok rá és megölelem.
-Mit hallgatsz?-rakja be a fülébe a fülhallgatómat. Egy kis ideig elemzi a hallottakat majd visszaadja.
-Hallgatható,de tudsz te jobbat is.-mosolyog majd elfoglalja a mellettem lévő padot. Hát a zenei ízlésünk soha nem is volt és talán soha nem is lesz egyforma,bár kik vagyunk mi,hogy egyformák legyünk? Ő a menő én meg a kislány akit kiskorában legjobb barátnőjének fogadott. De soha nem venném el tőle a menő csaj szerepét. Nem én, a reflektor az övé és az isten óvja azt aki megpróbálja elfoglalni a trónját.
-Hé Lana-löki ki a karomat,mire fejjel a padnak ütközök.
-Áu-nyögök fel.
-Talán ha figyelnél mikor hozzád beszélek nem mennél fejjel a padnak.-mondja,majd tovább meséli a nyári kalandjait. Persze pasik,bulik,ruhák,alkohol és mindez előröl. Tiffany ilyenkor a nyarakat a szüleivel tölti akiket,csak nyáron lát főként mert az édesanyja híres divattervező,az apja meg egy informatika nagyvállalat fejese. Szóval gazdagok és szépek.
-Jó reggelt gyerekek!-jött be az ofőnk a terembe. Szerintem nekünk van a legjobb fej tanárunk az egész suliban. A maga 26 évével alig idősebb nálunk így nagyon jól kezeljük és ő is minket.
-Jó napot Mr. Johnson!-köszöntünk kórusban mire elnevette magát.
-Nagyon sok mindenről kell ma beszélnünk.-kezdett bele a hosszas diktálásba. Kötelezők, versenyek, bálok, kiírások,egyszerűen az egész évünket leírtuk. Az utolsó óránk végére már teljesen lezsibbadt a karom is.
-Mit veszel fel a ma esti buliba?-fordult felém Tif mikor kimentünk a kapun.
-A hova?-vonom fel a szemöldököm.
-Ne szórakozz Lana,a ma esti buli tudod amit Cody rendez.-nyitotta ki legújabb autóját. Megkerülve a kocsit bepattantam mellé.
-Hát nem tudom,hogy elmegyek e egyáltalán.-vallom be. Már első nap bulizni? Enyhe túlzásnak tartom.
-Lana,végzősök vagyunk ez az utolsó évünk. Kiszeretném élvezni mielőtt lelépek és ezt veled szeretném megtenni.-mondta,majd beindította az autót is elindultunk.-A világ egyik legcsodásabb városában élsz! Mások csak álmodhatnak arról,hogy valaha eljutnak Londonba. Te itt élsz,miért nem használod ki?
Ez elgondolkodtatott,végül is teljesen igaza van. Ha azt akarom,hogy megjegyezzenek el kell mennem Cody bulijára ma este.
-Rendben veled megyek-adom be a derekam.
-Király hétre érted megyek!-mondta diadal teljesen,majd bekapcsolta a rádiót.

Tény,hogy Tiffany a legjobb barátnőm lassan négy éve,de még mindig nem szoktam meg a buli cuccait. A szülei tök lazán vették,hogy este Tif-el bulizok,azt az egy kikötést adták,hogy legyek itthon időben. Tiffany szerint egy tök király klubban lesz az évnyitó buli szóval ki kell kicsit csípni magunkat,más szóval elő mindennel ami rövid. Igaz én inkább a sportos lazább típus vagyok,de nem vetem meg a szép ruhákat sem,vásárolni viszont mindig Tiffany kísér el aki próbálja kordában tartani az ízlésemet és az övét előnybe helyezni,de ez nem mindig megy neki. Ezeknek a vásárlásoknak köszönhetően van tele a gardróbom még néha számomra is meglepő ruhákkal.
-Ezt vedd fel!-vett ki szőke barátnőm egy fekete félvállpántos ruhát,mely tökéletesen simult a testemre. Hozzá egy fekete magassarkút adott rám,majd leültetett a székre.
-Miért velem kezded,te nem öltözöl?-kérdezem.
-Nyugi Lana én is mesésen fogok kinézni,de szeretném,ha te is úgy festenél.-mondja és előveszi a hajvasalót. Hosszú tincseimet ügyesen forgatja a kezei között,egyet jobbra egyet balra helyez,majd elém lép,hogy megcsodálja a "művét".-Király! Most jöjjön a smink.-fordul a csodadobozához. Nem igazán sminkelem magam,alapozó és a szájfény kivételével nagyon semmit nem használok így élvezem,hogy így szépítget.
-Hát Lana Brooks,de egy idióta vagy,hogy nem mutatod meg ki vagy. Eszméletlenül dögös vagy!-mondja majd hátralép,hogy a tükör előtt tudhassam magamat. Egy teljesen másik Lana Brooks tekint vissza rám,nem az akit a hétköznapokban megszoktam. A hajam a vasalás hatására,most teljesen a mellem alá ér megmutatva teljes hosszúságát,a ruha bár-az én szekrényemben volt-soha nem hordtam,de amint látom hiba volt. Gyönyörű voltam! Tényleg,nem gondoltam volna,hogy így is nézhetek ki. A régebbi bulik alkalmával mindig csak házibulikba mentünk,ahol azért ennyire nem mutattunk sokat,de most az emberek nem csak Tiffany Stark barátnőjének fognak hívni,nem talán mától mindenki tudni fogja,hogy a nevem Lana Brooks.
-Úr istenem!-szólalok meg végül.-Köszönöm szépen Tif!-ölelem meg barátnőmet. Sírni nem merek,pedig most tudnék. Ki is nyírna ha tönkretenném a sminkemet.
-Na most jövök én.-csapja össze a tenyerét.
-Te mit veszel fel?
-Még nem tudom-vonja meg a vállát majd kutatni kezd a szekrényemben.
-Hát oké-nevetem el magamat,majd hagyom had élje ki magát.
Tény,hogy Tiffany soha nem hazudtolja meg magát. Kék minijében egyből magára vonja az emberek tekintetét. Egy szandál magassarkút vett fel hozzá ezt az egészet füstös szemeivel és ügyesen elkészített lófarkával koronázta meg. Hát igen, Ő Tiffany.
-Eszméletlen dögös vagy!-vallom be.
-Tudom-von vállat majd elindulunk. Már bőven elmúlt kilenc óra mire belevetettük magunkat a londoni éjszakába.

A szórakozóhely neonfényekben úszott. Kint biztonsági őrök mértek végig mindenkit mielőtt engedélyezték volna a belépést. A fiatalok kígyózó sorban nyüzsögtek és találgattak vajon mit hoz nekik a ma este.
-Na jó én ezt nem vagyok hajlandó kivárni.-lép ki a sorból Tffany,pedig ha 10 perce várakozhatunk.
-Tif,talán ezt nem kéne...-kezdem de közbeszól.
-Lana azért jöttem,hogy bulizzak nem azért hogy itt várakozzak kint.-húz ki a sorból és az elöl lévő őrökhöz siet.
-Hello-köszön nekik,mire az egyik szekrény végigmér minket.
-Mit akartok?
-Mi Cody Martin bulijára vagyunk hivatalosak.-húzza ki magát.
-És mivel igazoljátok ezt a "hivatalosságot"?-formál idézőjelet ujjaival a kidobóember.
-Van meghívónk-vágja rá Tif,majd a minitáskájából elővesz egy kis papírt és az őrnek adja.
-Hát nem bánom-sóhajtja majd kinyitja a kordont,hogy bemehessünk. Éppen indulnék amikor megszólal.-Ez csak egy meghívó,a tiedet megkaphatom?
-Hát tudja...-kezdem,de teljesen leblokkolok.
-Egy ember egy meghívó,ha a bulira akarsz menni,ha viszont csak be akarsz jutni akkor sor vége cica-mutat az embertömegre.
-Most ugye csak szórakozik velünk?-kérdezi Tif és már éppen belekezdene amikor közbevágok.
-Hagyd menny csak-mutatok az ajtó felé.
-Mi van?-lepődik meg.
-Csak menny,majd megoldom vagy tudod mit holnap találkozunk.-tárom szét a karomat és egy biztató mosolyt küldök felé.
-Komolyan mondod?
-Teljesen-mondom.
-Te vagy a legjobb Lana-ölel meg majd el is tűnik a szemeim elől.
-Akkor bemész?-fordul hozzám az őr.
-Nem,de azért köszi-mosolygok és elindulok.
Ha azt mondom nem így terveztem ezt az estét azt elhiszitek? Kidobnak még mielőtt bejutnék és ráadásul a legjobb barátnőm hagy cserben. Nagy gondolkodásom közepette teljesen elkeveredtem és fogalmam sincs merre vagyok.
-Gratulálok Lana.-suttogom és megpróbálok valami távpontot keríteni ahonnan felhívhatom aput,hogy jöjjön értem. Egy közeli Starbucks-ot vettem észre így oda irányítottam lépteimet.
Rajtam kívül egy korombeli srác és egy idősebb férfi volt csak a kávézóban. Kikértem a tejeskávémat és leültem az egyik asztalhoz. Végül úgy döntöttem,hogy taxit hívok. Lassan de biztosan felvették a telefont,bediktáltam a címet majd közölték,hogy egy óra múlva várható a taxi érkezése.
-Mi az,hogy egy óra?-kérdezek vissza.
-Hölgyem,éppen olyan éjszakai időszakban vagyunk amikor nem igen van szabad taxi.-mondja a narrátor.
-De Londonban? Este fél 11-kor nincs taxi ez kész röhej! Nem várhatok egy órát. Haló,haló-fejezem be,de észre kell vennem,hogy lerakta.
-Bunkó-rakom el a telefonomat.
-Elnézést-hallom meg,mire felpillantok. A srác az sapkában és napszemüvegben.
-Igen?
-Valami probléma van?-érdeklődik.
-Nem értem miben érintene téged-szürcsölök bele az italomban.
-Csak gondoltam,ha nem tudsz elmenni hazavihetlek.
-Nem vitetem haza magamat idegenekkel.
-A taxis is idegen nem?-mosolyodik el.
-Igaz-nevetem el magamat,majd beleiszok a kávémba.
-Leülhetek?-mutat az előttem lévő üres székre. Megrántom a vállamat,jelezve tökmindegy mit csinál.-Bőbeszédű vagy.-dől hátra.
-Megtennél valamit?-kérdezem meg.
-Mire gondolsz?-húzódik egy huncut mosoly az arcára.
-Vedd le kérlek a napszemüvegedet. Sötét van már hozzá és nagyon zavaró.-vallom be,mert hát illetlen dolog így beszélgetni valakivel.
-Ha megígérsz valamit.-néz rám.
-Micsodát?
-Nem kezdesz el sikoltozni vagy egyéb ilyen tevékenységet folytatni
-Mi okom lenne rá?-vágok fura arcot,mire felnevet és leveszi a sapkáját és a napszemüvegét. Göndör fürtjei egyből utat törnek maguknak és zöld szeme is elkezd csillogni. Meg sem tudok szólalni,ugyanis Harry Styles ül velem szemben.-Na jó erre nem számítottam.-vallom be és próbáltam leplezni a mosolyomat.
-Ne legyél zavarba-mosolyog rám.
-Nem vagyok!-vágom rá. Talán túl gyorsan is. Újra elneveti magát.-Abbahagynád a nevetést?-nézek rá,majd én is elkezdek nevetni.
-Egyébként,hogy hívnak? Te tudod a nevemet,ilyenkor úgy illik,hogy te is elmondod a tiedet.-dől hátra.
-Lana-iszok egy újabb kortyot.
-És mondd csak Lana,mit keresel este 11-kor kiöltözve egy ilyen eldugott Starbucks-ban?-veszi fel a kíváncsiskodó tekintetét.
-Ezt tőled is kérdezhetném Styles.-mosolygok mire felvonja a szemöldökét.-Amúgy meg,kicsit máshogy alakultak a dolgok,mint ahogy terveztük.-vallom be és Tiffanyra gondolok akit éppen Cody bulijának füstje lep el.
-Terveztétek?-vonja fel a másik szemöldökét is.
-Igen,a barátnőmmel. Tiffany bement a klubba én kint maradtam. Ő csillog és pezseg és pedig arrébb állok,hogy nehogy eltakarjam a megvilágítást.-vonom meg a vállamat. Ha jobban belegondolok ez tényleg így szokott lenni,de ez így nem éppen a legszebb. Állítólag LB-k vagyunk akkor ilyenkor mi van? Talán csak valami utánfutónak tekint amire mindent ráaggathat néha szó szerint.
-Hát ez fura-mondja kis idő után Harry. Nem mondd többet,de meg is értem,de nem is kell megvan a véleményünk mind a kettőnknek.
-Mennem kell-iszom ki az utolsó kortyot,majd fölállok.
-Úgy hallottam,hogy  nincs fuvarod.-néz fel rám.
-Megoldom-mosolygok rá,majd egy köszönés után kimegyek a kávézóból. Amint kilépek legnagyobb meglepetésemre az általam rendelt taxi jelenik meg a kávézó előtt,melynek ülését azonnal lefoglalom és a cím bediktálása után az otthonom felé veszem az irányt.