8. fejezet Összezavarodva

Drága Olvasóim!

Kivételesen 1 héten 2 rész jött! Remélem tetszik!
Pipa,komment és feliratkozókat várok! Min. 1 komment és új rész!
Jó olvasást! I hope u like it! :*
XoLove Sophie

Lana Brooks

Mikor már azt hittem,hogy minden jó lesz hirtelen az estém száznyolcvan fokos fordulatot vett,mert,hogy az az ember állt velem szembe,akit a legkevésbé sem kívántam. Tiffany kedvesen mosolygott rám,miközben Harry mellett parádézott,aki örömmel mutatta be nekünk magát az ördögöt. Oh,Harry mennyi bajod lesz neked még ebből, gondolta magamban. A kedves álca mögött viszont tudtam,hogy Tiffany teljes szívéből élvezi a keserű ábrázatomat. Mély levegőt vettem. Akármennyire is akarja nem fogja elrontani a ma estémet. Óvatosan körbepillantottam,a fiúk Elenorral társalogtak,Lilly meg feszülten figyelt,hát igen ő ismerte a történetünket. Egy hatalmas mosolyt erőltettem magamra. Nem fogom elrontani sem a saját,sem a többiek estélyét.

-Szia, Lana!- "mutatkoztam be". Tiffany vette az adást és beszállt a játékba.-Ő itt a legjobb barátnőm Lilly,örülök,hogy megismerhetünk.-mosolyogtam tovább.

-Részemről az öröm.-mosolygott.-Harry.-fordult a fiúhoz,aki szinte már csodálattal figyelte Tiffany minden mozdulatát.-Elmegyek a mosdóba rendben?-mosolygott.

-Nem mentek vele?-mutatott Harry utána.

-Minek?-vontam fel a szemöldökömet.

-Mert lányok vagytok-adta a számára legértelmesebb indokot. Még egy ideig vonakodtunk a témán,majd nagy nehezen beleegyeztem,hogy Tiffany után megyek.

-Már vártalak.-igazítja meg a már eddig is tökéletes haját.

-Hogyan?-csuktam be a mosdó ajtaját. Tiffany a hosszú,szinte az egész falat befedő tükör előtt állt,mögötte a csukott ajtóval ellátott fülkék sorakoztak. Senki nem volt rajtunk kívül bent.

-Tudtam,hogy utánam jössz.-mosolygott gonoszul.

-Ne hidd,hogy magamtól jöttem. Harry küldött.

-Minek?-nevet fel.

-Mert lányok vagyunk.-adom a legegyszerűbb magyarázatot,majd mindketten elnevetjük magunkat.

-Megváltoztál.-felelte komolyan.

-Mindenki változik Tiffany,valaki jó,valaki rossz irányba-felelem,majd a tükör elé lépve megerősítem a rúzsomat.-De rajtunk áll a változás foka.-fordulok hozzá. Zavartan néz.

-Ideje visszamennünk.-motyogja. Bólintok,nekem is elég volt ebből a társalgásból. A tömegen átverekedve érünk vissza a boxhoz,majd mi is beülünk a társaság közé. Lilly különösen néz rám,de egy "Majd később elmondom." nézéssel el is intéztük a dolgot.

-Nem iszunk valamit?-fordulok El-hez aki Louis karjaiban élvezte a jelenleg folyó beszélgetésáradatot.

-De kéne.-bólintott,majd barátja öleléséből kibontakozva állt föl elém.-Kér valaki valamit?-fordult a társasághoz. A fiúknak már volt italuk szóval nekik volt mit inniuk így csak Lilly tequilája volt a rendelésünkön.

-Tiffany?-fordultam a lányhoz,aki még mindig Harryvel beszélgetett.

-Nem köszi,nekem is van-emelte fel a poharát,majd újra Harry-hez fordult. A szememet forgatva indultam El után a bárpulthoz.

-Egy tequila, egy mojító, és egy Pina Colada lesz-mosolygott barátnőm a pultos srácra,akit egyből levett a lábáról.

-Szóval hallgatlak?

-Mi van?-lepődök meg.

-Ki vele mi bajod avval a csajjal,Tiffany-val?-mosolyog. Hát igen,az elmúlt napokban megtanulhattam volna,hogy Elenor Calder az aki mindent lát és semmi nem kerüli el a figyelmét. Nem volt mit titkolnom,rájött volna,ha hazudok.

-Ő Tiffany.-kezdek bele.

-Na ne mondd,ezt én is tudtam eddig is.-veszi el a mojítóját,a mi italunkat még nem hozta a srác.

-Mondom másképpen,ő Tiffany Stark. Akiről beszéltem.-magyarázom. Elenor szája o alakot formál és felhúzza a szemöldökét hirtelen semmit nem tud mondani. Hát ez sem mindennapi esemény valljuk be.

-Szóval akkor ezért vagy olyan,mint egy éhes tigris,aki alig várja,hogy lecsapjon.-nevet fel.

-Nem vagyok az.-rázom a fejem mosolyogva.-Csak nem örülök,hogy itt van,azt sem tudom,hogy mit keres itt,azt hittem ez ilyen magánparti szerű.-veszem el a maradék két italt,majd visszaindulunk a tömeg ereszt tüzében.

-Az is,vagyis inkább valami hasonló. Hé vigyázz már barom!-üvölt rá az egyik gyerekre,aki nekiment tánc közben. Hát igen,El-nek van egy ilyen oldala is.-És most mit fogsz csinálni?

-Semmit,nem akarok beleszólni Harry életébe.-vonom meg a vállam.

-Szerintem viszont tudnia kéne.

-Szerinted melyikünknek hinne? Nekem vagy neki?-mutatok az éppen enyelgő páros irányába. A falnál állva Harry teljesen elveszek Tiffany bűvöletébe,majd a lány nyakához hajol és belesúg valamit a fülébe,mire Tiffany elmosolyodik és az italát lerakva a táncparkett felé veszik az irányt.

-Talán igazad van.-vallja be,majd a fiúkhoz érve foglaljuk el a helyünket a boxban.

Éppen Zayn-el beszélgettem a múltkori előadásomról és annak előkészületeiről,meg,hogy mennyire izgultam mielőtt felléptem a színpadra,amikor is ki más,ha nem éppen Justin és Scooter lépett oda hozzánk. Jobban mondva a fiúkhoz.

-Sziasztok srácok!-pacsizott le velük Justin,majd Scooter is.

-Király volt a ma esti koncert jól összehoztuk.-mosolygott Scooter.

-Az biztos.-nevetett fel Louis.

-Lányok merre vannak?-nézett körbe Justin,hátha meglátja a Mix lányokat vagy Demit és Chert.

-Valahol itt vannak,elvesztek a tömegben.-vonta meg a vállát Niall mire elnevették magukat.

-Szia Lana-köszönt távolságtartóan Scooter. Igen,én is itt vagyok ám.

-Scooter.-bólintottam. Kezdett totál az idegeimre menni ez a pasi.

-Na jó,mondja ár el valaki,hogy mi bajotok van egymással.-szólt közbe Liam,láthatóan elege volt a gyilkos pillantásokból amiket Scooter felé küldtem.

-Meséld csak el nyugodtan.-mosolyogtam "kedvesen".-Csak szólok,ha ital kell ne őt kérjétek meg rá,hogy hozza ide.-emeltem fel a kezem,amolyan Én már most szólok típusban.

-Hányszor kell még bocsánatot kérnem?-akadt ki Scotter.

-Beszéljetek már érthetően!-fakadt ki Zayn,mire egy rakat kíváncsi szempárral találtuk szembe magunkat.

-Akkor mondom én.-tettem a kezeimet a combomra.-A koncert előtt elmentem kávéért,gumicukorért és nyalókáért. Meg is vettem,mire valaki-néztem Scooter-re-Leöntött kávéval,majd berángatott Justin öltözőjébe,ahol mindenki jól kiröhögött.-felemeltem a kezemet,jelezve Scooter felé,hogy még nem fejeztem be,mivel már nyitotta a száját,hogy közbeszóljon.-Aztán El-től kaptam egy pólót,tényleg kimosom és majd visszaadom-fordultam barátnőmhöz,aki szintén kíváncsian hallgatta a történetet.-Amit végül a koncerten viseltem,ahol Justin,hogy "kiengeszteljenek"-formáltam macskakarmot ujjaimból-Felakart hívni a színpadra,hogy OLLG legyek,de nem akartam. Sokakkal ellentétben én nem ájulok el egy ilyen ajánlattól.-fejezem be,majd duzzogva hátradőlök a bőr garnitúrára. A többiek döbbenten figyelték a történetemet,majd mindenkiből kitört a nevetés. Döbbenten néztem a körülöttem lévő társaságra. Velem mit sem törődve nevettek ki,pedig pont ez volt a lényege a történetnek,hogy elegem volt abból,hogy kiröhögnek. Az éppen visszaérkező Harry és Tiffany értetlenül álltak a helyzet előtt,majd miután Louis félig röhögve félig fetrengve elmesélte a haragom okát ők is elkezdtek nevetni. Életemben nem éreztem magamat ilyen megalázott helyzetbe. Nagyon rosszul esett a viselkedésük,nem ezt vártam tőlük. A boxból felállva az álló Scootert és Justint félrelökve a szemeimet visszatartva rohanok a tömegen keresztül a bárpult felé.

-Egy felest kérek.-ülök le a bárszékre. A pultos srác kiadja az italt. Az arcán látszik,hogy már meg sem lepődik,ha egy Öt perc múlva elsírom magamat arccal rendelkező lányt lát,inkább csak odanyújt nekem egy zsepit,mire én egy Ez most komoly?! arccal jutalmazom,de elfogadom az "ajándékot".

-Bocsi,szabad?-kocogtatja meg valaki a vállamat. Megfordulok és Justin áll mögöttem. Egy vállrándítással lerendezem,mire helyet foglal mellettem.

-Rendben vagy?-néz rám kérdően.

-Szerinted, miért ne lennék?-rántom meg a vállamat és érzem ahogy az első könnycsepp lefolyik az arcomon. Szánalmas vagyok!

-Hé,semmi gáz,nehogy már emiatt sírj.-mosolyog és letörli a könnycseppemet.

-Mit szeretnél Justin?-térek a tárgyra. Az,hogy utánam jött csak nem lehet hátsószándék nélküli.

-Először is egy ásványvizet.-int a pultosnak.-Neked valami?

-Egy víz nekem is jól jönne.-vallom be.

-Bubis vagy mentes?-mosolyog.

-Inkább bubis.-nevetem el magamat zavartan,mire két bubis vizet raknak elénk és öntik ki két pohárba. Egyet nekem,egyet Justinnak.

-Szóval?-iszok bele a poharamba.

-Ne haragudj Scooterre.-teszi le a poharát.

-Témánál vagyunk.

-De komolyan. Nem akart semmi rosszat,csak rosszul sült el.-rántja meg a vállát.-És az öltözőben sem rajtad nevettünk hanem Scooteren. Miután elmentél nem értettük a helyzetet,anyu akkor ajánlotta föl,hogy lehetnél te az OLLG-m ma este.-forgatja a kezében a poharat,de mindeközben végig engem néz. A körülöttünk lévő emberekkel nem is törődik,ahogy ők sem velük. Számukra mi is csak egyek vagyunk a sok közül,akik egymással beszélgetnek a bárpultnál és szénsavas vizet iszogatnak.-Azt hittük örülni fogsz,de tényleg.-fejezi be és bocsánatkérően néz rám. Nem tudom mit mondjak,kéne egy kis idő,hogy összeszedhessem a gondolataimat,de nem hagyhatom itt,érzem,hogy az a helyes döntés ha maradok.

-Tudod ez nálam egy eléggé összetett dolog-vallom be.-Már unom,hogy folyton kinevetnek,meg ezt nagyon nem tudom hova tenni és,hogy őszinte legyek untatni sem szeretnélek.-nevetek fel zavartan.

-Mesélj nyugodtan,nekem van időm.-mosolyog én pedig mesélek. Elmondom neki a gyermekkoromat,a gimit,Tiffany-t,azt,hogy hogyan találkoztam a fiúkkal és,hogyan játszódott le az előadás. Néha-néha visszakérdeztem,hogy róla is megtudjak még dolgokat azon kívül,amiket a médiából lehet tudni. A végére már nevettem az egész eseten,hiszen tény és való hülyeség volt az egész haragom Scooterrel szemben. Nem tudom miért,de úgy éreztem megbízhatok Justinban így tényleg nyíltan beszélgettünk,hiszen nekem és neki sem volt titkolnivalója előttem.

-Köszönöm,Justin.-mosolyodok el,mikor végre sikerül abbahagynom a nevetést.

-Micsodát?-vonja fel a szemöldökét.

-Hogy meghallgattad az unalmas hétköznapjaimat.-nevettem fel.

-Nem is unalmasak,tök jó életed van.

-Lehet.-mosolygok. A DJ Ellie Goulding Burn című számát kezdte el játszani a háttérben én meg dúdolni kezdtem.

-Szereted?-mutatott a DJ pult felé Justin.

-Igen-vallom be,hiszen mit tagadjam.

-Akarsz táncolni?-sokkolt le a kérdésével én meg még válaszolni sem tudtam,de már a parketten voltunk. Élveztük a számot és táncoltunk. Ha valaki egy hónappal ezelőtt azt mondja nekem,hogy ma este egy különleges koncert afterpartyján Justin Bieberrel fogok táncolni,akkor nagy valószínűséggel jól kiröhögtem volna. Úgy éreztem,hogy az lenne a legjobb,ha ez a szám örökké tartana,hiszen Justin egy olyan énjét mutatta meg nekem,aki nem a médiából ismert Justin Bieber volt. Nem én most azt a Justint ismertem meg,aki Kanadából jött és akit a szíve mindig visszahúz oda. A fények ide oda úsznak mi meg táncolunk és a tömeggel együtt énekeljük  a dalt és hagyjuk,hogy végigmenjen bennünk

-Min gondolkozol?-súgja Justin a fülembe,mikor véget ér a szám és a következő szám előtt próbáljuk helyretenni a légzésünket.

-Csak,hogy milyen jól érzem magamat.-nézek a szemébe,mert így van.

-Ennek örülök.-ül ki hatalmas mosoly az arcára.

-Én is.-mosolygok,mint valami idióta.

-Helló Lányok-Fiúk jó a buli?-halljuk meg a DJ hangját a mikrofonból,mire mindenki el kiálltja magát velünk együtt.-Wáó,nem hallom!-kiálltja mi meg még hangosabban sikítunk.-Kiráály!-húzza el a szót.

-A következő dal kérésre jön! Jason Derülo....The Other Side!!-kiálltja,majd mindenki beleveszik a zenébe. Justin és én középen táncolunk. Néha közelebb megyünk egymáshoz,néha eltávolodunk,de mindig visszatérünk. Justin egyszer csak magához húz és úgy táncolunk. Kizárjuk a körülöttünk lévő világot,mintha csak mi ketten lennénk a parketten. A szám a végéhez ér és mi a homlokunkat egymásnak támasztva állunk középen és rendezzük a légzésünket. Justin keze a derekamon pihen,az enyém a mellkasán.

-Mennem kell.-távolodok el és érzem,hogy teljesen vörös vagyok.

-Lana.-szól utánam,de én össze vagyok zavarodva és a fiúk boxa felé,ahol csak Lilly-t és Niall-t találom,a többiek a parketten táncolnak valahol a tömegben.

-Lilly mennünk kell.-ugrok melléjük.

-De Lana...-kezdi,de nem fejezi be. Látom az arcán,hogy látja,baj van. Az arcomon kiül az összezavarodás és a tehetetlenség miközben a tömeget fürkészve Justin.t keresem a tekintetemmel.

-Mehetünk.-lép oda hozzám Lilly,majd elköszönünk Niall-től,aki még mindig nem érti a helyzetet,de megérti,hogy ez amolyan S.O.S. lányos dolog,tehát csak ránk hagyja. Átverekszünk a tömegen és kimegyünk a kijáraton,ahol együtt kijutunk a szórakozóhely elé,ahol ilyenkor hajnali kettőkor is hatalmas sor áll,hogy az emberek betudjanak jutni a híres londoni klubba.

-Lana ne rohanj már annyira!-kiállt utánam Lilly. Leintek egy taxit,majd Lilly-t a hátsó ülésre betuszkolva ülök be mellé. Leadom a címünket és az autó elindul.

-Elmondanád végre,hogy mi van,ha nem tűnt volna fel éppen most rángattál el Niall mellől és...

-Azt hiszem bele estem Justinba.-dőlök hátra az ülésen. Kész,vége, eluralkodott bennem a teljes káosz.

7. fejezet One Less Lonely Girl?

Drága Olvasóim!

Igen tudom a hétvégi rész kimaradt,de most hoztam egyet,mert itthon vagyok betegen és volt időm gyorsan megírni a 7. fejezetet. Sokak örömére ebben a fejezetben,már Justin Bieber is benne lesz. Komikat,pipákat és feliratkozókat is várok! Jó olvasást! I hope you like it! :*
XoLove Sophie

Lana Brooks

A bakstage-ben nagyon nagy a felfordulás,mindenki nagyban készül a mai különleges koncertre. Elenor és Lilly között állva figyelem a körülöttünk elrohanó embereket. Nincs mese,ez már a koncert napja. A színház előcsarnokában és az épület előtt,azon szerencsés rajongók sorakoznak,akiknek lehetőségük nyílt egy bizonyos sorsolás alkalmával a nyertesek körében ünnepelni.

-Mindig ekkora a felfordulás?-fordulok Elenor-hoz,aki éppen a kávéját szürcsöli.

-Általában.-vonja meg a vállát.-De nincs ennyi biztonsági,mivel csak a fiúk vannak,de mivel ma itt van Demi,a Little Mix,Cher és Justin is,kell a sok testőr.

-Justin?-húzom fel a szemöldökömet.

-Igen Justin,mint Justin Bieber.-magyarázza. Szent szar! Ezt vagy nem mondták a fiúk,vagy csak elfelejtettem,de Úr Isten! Érzem ahogy a pulzusom a fellegekbe szökik. Soha nem gondoltam volna,hogy eljutok egy Justin koncertre. Jó,nem nevezném magamat fan-nak,de szeretem Justint,mint a zenéjét,mint alapból magát a srácot.

-Justin Bieber?-vékonyodik el Lilly hangja. Ja igen,ő minden porcikájában Belieber.

-Nem tudtátok?-vág értetlen arcot El.

-Nem.-motyogom.-Szükségem van egy kávéra,mindjárt jövök. Kértek valamit?-fordulok hozzájuk.

-Én gumicukrot.-jelentkezik Lilly. Hát persze,mi mást. El-re nézek aki megrázza a fejét és felemeli a kávéját. -Szóval akkor csak egy kávé és egy gumicukor.-bólintottam,majd belemerültem az embertömegbe.

Ki gondolná,hogy egy ilyen koncert alatt kész öngyilkosság már csak a büféhez is eljutni. Mondjuk lehet,hogy ez tök természetes,csak én vagyok az,aki eddigi 18 éve során egyetlen nagyszabású koncerten sem vettem részt még ha akartam sem. Szinte már lihegve értem oda a büféhez és adtam le a rendelésemet Normannak aki nevetve nézte a bénázásomat.

-Sok itt az ember-mondom neki-Túl sok.-teszem hozzá,mikor valaki oldalba vág a könyökével.

-Meglehet.-nevet,majd már lép is a következő emberhez. Óvatosan fogom meg a kávémat,majd a számba veszem a nyalókámat és a szabad kezembe Lilly nyalókáját. Tudom nyalóka nem kellene,de hát mégis. Magamat is meg kell lepnem valamivel. Teljesen felkészülve kész vagyok elindulni,amikor valami forrót érzek a mellkasomon. Az ital végigfolyok a testemen és éget a ruhán keresztül. Elejtem a kávémat és a gumicukrot meglepettségemben,amik nagy csattanással esnek a földre.

-Úr isten annyira sajnálom!-mondja a férfi. Végignézek magamon,de bár ne tettem volna. A blúzomon végig folyt a kávé az alján pedig csöpögött a cipőmre. Éreztem,ahogy az adrenalin kezd áramlani bennem és,hogy fél percem van és robbanok.

-Úr isten ez Scooter Braun!-kiáltotta valaki,mire az előttem álló férfi rohanni kezdett engem is maga után rángatva. Életemben nem rohantam még így. Az még nem is lett volna nagy baj,ha rohanunk,csak hogy elől mentünk mi,rajtam folyt a kávé,mögöttünk meg vagy tíz lány,akik Scooter nevét kiabálták. Mondjuk megkell hagyni,hogy ismerős a név. Két biztonsági között vágunk át,majd egy öltözőbejáratánál állunk meg. A minket üldöző lánybanda,már rég eltűnt,mi meg kifújhatjuk magunkat. Lihegve támaszkodok meg az öltöző ajtajánál. Örök hála,hogy nem magassarkút vettem fel.

-Ki maga?-lihegem,miközben még több ember jön-megy körülöttünk a műsorra készülődve. Mosolyra húzódik a szája és az ajtóra néz "Justin Bieber" áll az öltöző ajtaján.

-Szent szar.-nyögöm ki,majd újra a pasira nézek.-Scooter Braun? Maga Az a Scooter Braun?-tágulnak ki a pupilláim. Szentséges szar.

-Jövök neked egy kávéval,egy nyalókával és egy gumicukorral,meg egy pólóval.-mutat rám,majd int,hogy kövessem az öltözőbe. Zavartan nézek rá,ez most komolyan azt akarja,hogy mennyek be Justin öltözőjébe? Annak a Justinnak az öltözőjébe?

-Gyere már,evvel tartozom.

-Nem vagyok nagy rajongó szóval...

-Kell másik póló vagy sem?-kérdezi,és érzem,hogy kezd fogyni a türelme.

-Megyek-adom be a derekam és belépek az öltözőbe. Öltözőbe? Finoman fogalmazok,ha ezt mondom. Első látásra hat embert pillantok meg amikor belépek,de nagyon senkinek nem tűnik fel,hogy egyel többen lettek általam a szobában.

-Scooter a kávé?-lép oda hozzánk egy fiatal alacsony termetű nő. Ő bizonyára Pattie, Justin mamája.

-Hát tudod...-kezdte kimagyarázna magát. De nem találta a megfelelő szavakat,így egyszerűen csak rám mutatott.

-Ezt nem hiszem el.-forgatta a szemeit Pattie,majd Scooter-el egymásra néztek és elkezdtek nevetni. Hát igen,tudom iszonyat vicces,fortyogott a belső énem. Persze a hangos nevetésre a kanapén ülő két fiú is felfigyelt,akik először nem értették a helyzetet,majd rám néztek és ők is elkezdtek nevetni. Azt hiszem Ryan és Chaz,mit ne mondjak szépen bemutatkoztak. Persze a hangzavarra Justin is előlépett egy kissebb zugból így már ő is rajtam nevet. Az egész öltöző rajtam szakad,vagyis Scooter-en,vagy mit tudom én. Mondd meg nekik kislány! biztat egy belső hang. Meg ne tedd! szól rám a jobbik felem. De jó,már magamban is beszélek.

-Na jó én mentem.-fordulok meg és az ajtó felé veszem az irányt.

-Hé ne menny-szól utánam Scooter,mire megfordulok ő meg újra nevetésbe tör ki.

-Akkor mondd meg,hogy hívnak.-bököm ki,mire a nevetés halkabb lesz,mire a végén már senki sem nevet Scooter meg zavartan méreget engem.-Hát kösz szépen.-csapok a combomra.-Ennyit azért simán megérdemelhettem volna. A nagy Scooter Braun,aki képes eligazgatni egy tinisztár életét,de két kávét nem képes anélkül megfogni,hogy rá ne borítaná valakire. Ráadásul-emelem fel a kezemet jelezve,hogy még nem fejeztem be.-Elrángatsz egy öltözőbe,ahol mindenki kiröhög. Tehát,sem kávém,sem gumicukrom,sem nyalókám,lefogom késni a barátaim koncertjét és még a felsőmet is dobhatom ki.-fakadok ki. Mindenki zavartan néz. A légzésemet próbálom a helyére tenni. Az egyik belső énem a hüvelykujját feltartva örül,a másik meg a fejét veri a falba.-Egyébként Lana. Lana Brooks a nevem.-fejezem be,majd az ajtót magam után becsapva kiviharzok a folyosóra. A backstage folyosóján kávétól és dühtől fortyogva rohanok a fiúk öltözője felé. "One Direction" áll az ajtón. Óvatosan kopogok. Bentről vokalizálás és más különféle hanggyakorlatok hallatszódnak ki boldogítva a kint járkálók hallójáratait. Kinyitom az ajtót és belépek,már mindenki ott van. Lilly és Elenor az egyik fotelban ülnek a fiúk pedig Paul előtt veszik át a dalokat,mielőtt fellépnek. 10 perc mondja be a hangosbemondó.

-Úr isten Lana,hogy nézel ki?-tágul ki Lilly szeme.

-Ne mondjatok semmit!-emelem fel a kezemet,nincs energiám még több röhögéshez.

-Oké,de nem kell egy másik póló?-mosolyog Elenor finoman.

-Add!-nyúlok a ruhadarabért. A fiúktól elköszönünk és megbeszéljük,hogy a koncert után még beszélünk,majd ott leszünk a tömegben címszó alatt távozunk az öltözőből.

-Nem fogod elmondani mi történt veled ugye?-nevet Lilly,mikor beérünk a mosdóba.

-Nem,nem fogom.-veszem át a felsőmet,majd a két lánnyal együtt a színházterembe vettük az irányt,hogy mi is részt vehessünk ezen a nem mindennapi koncerten.

A hangulat tetőfoka már akkor az egekbe szökött,mikor az első fellépő Cher Lloyd lépett a színpadra hatalmas show-t maga mögött hagyva. Ezután Demi,majd a Little Mix kápráztatta el a szerencsés rajongókat maguk mögött hagyva a két,úgy is mondhatni konkurencia fellépőt. A fiúk hatalmas műsort tudhattak maguknak a lányokkal meg végigénekeltük az egészet,nekem a kedvencem viszont a Rock Me volt. A végére már csak Justin maradt.

-Hé Lana,mi a baj?-lökött oldalba Lilly.

-Mi lenne?-próbálom túlkiabálni a mellettünk lévő Belieber tábort,mikor Justin elkezd énekelni.

-Szinte kinyírod Biebert a tekinteteddel.-magyarázza El. Ó,ha tudnák.

-Hát nincs vele semmi bajom.-tagadom az igazságot.

-Oké-nevet Lilly,majd teli torokból énekelni kezdi a Beauty and a Beat-et. Mi tagadás Justin is eszméletlen jó volt,mondjuk az,hogy kiröhögött az csak nem fog rontani a teljesítményén.

-Oké Lányok-Fiú,hogy vagytok?-szólítja meg a tömeget Justin,mire hatalmas sikítozás kerekedik.

-Azt kérdeztem,hogy vagytok,nem azt kértem,hogy kezdjetek el kiabálni.-próbálja meg újra,de újra csak sikoltozást kap.

-Tudjátok mit? Felejtsétek el.-neveti el magát.-Szóval-folytatja.-Itt van köztetek valaki,aki ellen egy kisebb merényletet követtünk el még a koncert előtt és ezúton is szeretnénk bocsánatot kérni,de főleg Scooter.-oh milyen megható,várjunk csak ez rólam dumál!-Szóval Lana,kérlek gyere fel a színpadra,te vagy a mai One Less Lonely Girl!-mondja Justin,mire az ereimben megfagy a vér. Szent szar!-Lana,gyere elő ne bujkálj!

-Úr isten Lana,Justin téged akar.-sikítja Lilly.

-Én ki nem megyek oda.-szögezem le.

-Dehogynem!

-Nem!

-De!

-Nem!

-De!

-Nem!

-De! Vagy máskülönben a biztonságiak fognak odavinni.-szól közbe El.

-Mi?

-Szerintem Bieber az előbb a fiúkkal beszélt és téged keresnek most.-rántja meg a vállát.

-Ád 1:Bieber nem "késleltetné" a koncertet avval,hogy engem keres, ád 2: a fiúk sem tudják pontosan,hogy hol vagyunk szóval...

-Itt vagyunk fent a 4-es páholyban-mondja Lilly a telefonba.

-Te meg mit csinálsz?-ütöttem ki a készüléket a kezéből.

-Egy: Niall kérdezte hol vagyunk,Kettő: A telefonom!!

-Basszus.-sütöttem le a szemeimet.

-Melyikőjük Mrs. Brooks?-lépett a hátunk mögé egy biztonsági. A lányok egy egyszerű mozdulattal rám mutattak.-Kérem jöjjön velem.-nézett rám,majd elindultunk a színpad felé. Hallottam,hogy beszél valakivel jelezve,hogy megtaláltak. A színpad mögé érve a fiúk értetlen tekintetével találkoztam.

-Te ismered Biebert??-esett nekem Harry.

-Egyszer találkoztam vele.-védekeztem.-És akkor is kiröhögött,most meg teszi itt magát.-fakadok ki.

-Szia Lana.-kocogtatja meg valaki a vállamat. Megfordulok és Scooter-el találom szemben magamat. Őszintén,már csak ez hiányzott!

-Scooter.

-Felmennél kérlek,te jössz.-mutat a színpad felé.

-Scooter. Nem vagyok hajlandó felmenni! Nincs kedvem,válasszon mást,ha annyira ragaszkodik ehhez a dalhoz.-tárom szét a karomat.

-Kérlek.

-Nem. És nem nyitok vitát!-lépek a fiúk mellé.-Válasszon mást Scooter!

-Rendben.-feladja. Lana kontra Scooter Braun egy-nulla. A koncert utolsó előtti dalaként végül felcsendül a One Less Lonely Girl,kinek személyében egy szerencsés Belieber-t tisztelhet a közönség. Feszülten állok a fiúk mellett,akik még mindig nem értenek semmit. Közben a Mix lányok is megjönnek,mögöttük Demi és Cher beszélget a nagy fináléról.

-Mit fogtok énekelni?-fordulok Louishoz.

-A Send it On-t direkt erre a koncertre írták nekünk.

-Király.-mosolygok. A következő percben a fiúk is felmennek a színpadra Justin mellé és kezdetét veszi a finálé. Aranyos dal meg kell hagyni.

-Király volt a koncert!-nevetve megyünk be a fiúk öltözőjébe,miután a lányok is csatlakoztak hozzánk.

-Próbálkozunk.-szerénykedik Zayn.

-Jól megy-kacsintok,mire elneveti magát.

-Jössz már Lana?

-Hová?

-Öltözni-magyarázza Lilly.

-Öltözni?

-Jaj,nélkülem olyan vagy mint egy rakás szerencsétlenség.-neveti el magát.-Az afterpartyra. Tudod.

-Nem felejtetted el ugye?-kérdezi Harry.

-ÁÁÁÁ dehogy...pf...de.-vallom be,majd barátnőm és El után sietek,hogy hazamenjünk és elkészüljünk az esti bulira.

A koncert utáni afterparty neves szórakozóhelyen volt. Mind kitettünk magunkért,hogy ne okozzunk

csalódást. Elenor sokat segített a megfelelő ruha kiválasztásában ami végül egy fehér,fekete csipkével szegélyezett mellény és egy fekete rövidnadrág volt,a hajamat besütöttük és egy arany fülbevalóval és egy fekete magassarkúval egészítettük ki az összeállításomat. Izgatottan léptem ki a limuzinból (!) amit a fiúk küldtek értünk. Rengeteg ember volt már bent és mindenki nagyon jól érezte magát. A fiúk keresésére indultunk.

-Szerinted hol vannak?-próbáltam túlkiabálni a tömeget,hogy El is értse.

-Szerintem béreltek egy boxot,de fogalmam sincs.-vonta meg a vállát. Így egy olyan box keresésére indultunk,amiben öt fiú ül. Mit ne mondjak sok ilyen box volt! De a végén csak megtaláltuk őket.

-Sziasztok!-köszöntünk nekik. Mindenki visszaköszönt kivéve Harry-t,aki éppen egy lánnyal folytatott aktív társalgást.

-Lana,mesésen nézel ki!-köszönt,mikor feltűnt neki,hogy mi is itt vagyunk.-Hagy mutassam be a ma esti beszélgetőtársamat.-nevetett. Tuti volt már benne egy pár feles.-Lana,ő itt Tiffany. Tiffany,ő itt Lana.-mutatott be minket egymásnak. És akkor felismertem. Ő volt az. Tiffany Stark.

6. fejezet Előadás

Drága Olvasóim!

Most már bizonyos,hogy részek csak a hétvége folyamán lesznek,de nem igérem,hogy hosszúk lesznek. Most viszont akartam még egyet hozni nektek,ami szerintem elég hosszúra sikeredett. Jó olvasást! Komikat,pipákat  és feliratkozókat is folyamatosan várok,hogy minél előbb értesülhessetek a friss részekről! :*
XoLove Sophie

Lana Brooks

Ha a szerencsétleneket versenyeztetnék tuti,hogy az első helyre kerülnék minden számban. Nem elég,hogy Tiffany elhíresztelte az előadásom dátumát,de még a fiúk is ragaszkodtak ahhoz,hogy holnap megnézzék a szereplésemet.
-Igazán nem fontos,igazából annyira biztos nem lesz jó,meg amúgy is van fontosabb dolgotok is!-érveltem immár a Nando's-ban. Igaz étvágyam egyáltalán nem volt.
-Lana szeretnénk elmenni!-nézett rám Louis.
-De...
-Nincs de ott leszünk,már annyit érveltél ellene,hogy tuti látnom kell!-kacsintott Harry. Hát persze már megtanulhattam volna. Ha valamire azt mondják ne csináld,tuti azt csinálod és ez alól a törvény alól Harry sem kivétel. Segítség kérően néztem barátnőmre aki csak a fejét rázta,majd visszafordult Niall-hez akivel éppen beszélgetett.
-Hát jó,gyertek.-adtam be a derekamat.-Holnap este nyolckor kezdődik az előadás. De érdemes előbb jönni mondjuk egy fél órával.-hadartam el az információt,majd megcsörrent a mobilom.
-Igen?-vettem a fülemre a készüléket.
-Szia drágám merre vagy?-hallottam anyám hangját a vonal túlsó végén.
-Lilly-vel és a fiúkkal a Nando's-ban vagyunk.
-Akkor kérlek szólj nekik,hogy Paul őrjöng,amiért eltűntek és üzenem Lilly-nek hogy puszilom,te meg gyere haza.-fejezte be a beszélgetést.
-Mi történt?-kérdezte Liam,miután elraktam a telefonomat.
-Paul őrjöng,Lilly-t puszilják,nekem meg haza kell mennem.-álltam fel.
-Király-nevetett Harry,majd összeszedtük a maradék kaját és mindenki elindult a maga útján.

-Lana ébredj!-rázta meg valaki a takarómat. Nem volt kedvem fölébredni,ha lehetséges a lepedőt még jobban magamra húztam. Ma tesi,irodalom és...Úr isten! Hiszen ma van az előadás! Azonnal lerántottam magamról a takarót és felültem. Legjobb barátnőmmel találtam szemben magamat aki izgatottan nézett rám.
-Jó reggelt Csipkerózsika!-ugrott mellém az ágyba. Ránéztem az órámra; reggel 9,állt a kijelzőn,úgy tűnik ma nem megyünk suliba.
-Ma van az előadás.-mondtam hangosan,inkább magamnak,mint Lilly-nek.
-Igen ma.-mosolygott.-Anyukád mondta,hogy keltselek fel. Ma nem kell suliba mennünk,anyuék engem is elengedtek.-magyarázta.-De kifelé az ágyból,mert menned kell próbára.-rántotta le rólam,a maradék anyagot.
-Talán jobb lenne,ha nem is mennék vagy ha lemondanánk...-szabadkoztam. Kezdett eluralkodni rajtam a félelem,pedig még van 11 teljes óránk az előadás kezdetéig. Mi lesz vajon az utolsó 11 percben? Bele sem merek gondolni.
-Profi leszel,én már csak tudom-mosolygott kedvesen.-De most nyomás készülni.-fejezte be és lelökött az ágyról egy hirtelen mozdulattal. Hát igen,ilyen a mi kapcsolatunk. A szeretet jele a testi fenyítés.

Teljesen más amikor a próbán adod elő az előadást ugyanazoknak az embereknek,ugyanazokkal a poénokkal és kiteljesedésekkel. De amikor a fényeket felkapcsolják és ott állsz a színpadon ki tudja hány szempár pillanatnyi középpontjában,akkor jössz rá,hogy nem elég az amit akkor a próbán nyújtottál. Nem csak játszanod kell a boldogságot,ha a szereped azt kívánja boldognak is kell lenned. Mikor az emberek újra beültek a nézősorokba,hogy megtekintsék a darab második felvonását az adrenalin szintem az egekbe szökött. Most jön a nagy finálém! Érzem,hogy tökéletes lesz. Minden a feje tetején áll a színfalak mögött,persze a pozitív fajtából. Egy utolsó fújás a hajlakkal és a fodrász lerohan a színpadról. A közönség sorai elsötétültek,hallom a háttérből. Megigazítom a cipőfűzőmet. Még egy óra a színpadon és megcsináltam azt,amit eddig lehetetlennek hittem,legyőztem a lámpalázamat. Hallom a "csengőt" majd a függönyt oldalra húzzák és a fény perzselő érintését érzem a bőrömön. Hajrá kislány,húzz bele az utolsó órába! korhol a belsőm,majd énekelni kezdek. Szinte mézédes érzésként hatnak a hangok a hangszálaimra,amint elhagyják ajkaimat és szabad utat nyernek a közönség felé. Minden tökéletes! A jelenetnek vége. Váltás van, Natasha-ék lépnek a színpadra,míg engem hátul ellepnek a sminkesek és megjelenik Sasha a ruhámmal.
-Fantasztikus vagy Lana,gyere öltözz gyorsan!-tesz elém egy széket. Nem érdekel ki lát,vetkőzni kezdek. Végül is mindenki ezt csinálja,nincs időnk a külön öltözőnkbe vonulni. Mindössze szűk tíz percem van a nadrágom és blúzom leváltására és a csodálatos ruhaköltemény felvételére. A sminkes Georgina lép hozzám és tesz rám még egy kis spirált és pirosítót,majd Charlie jelez,hogy készüljek,három percem van a fináléig.
-Sok sikert!-súgja oda Sasha,majd megölel.
-Köszönöm-formálom ezt a bizonyos szót ajkaimmal még mielőtt előre lépek. Újra a fények kereszttüzében vagyok,csak annyi a különbség,hogy rengeteg társam csatlakozott hozzám. Az egész színpadon szétáradt az energia,mely engem is szétvetett miután vége lett az előadásnak. Vagy háromszor vissza kellett mennünk,mert visszatapsoltak minket. Már pont a negyediknél tartottunk,mikor egy hirtelen ötlettől vezényelve mikrofont ragadtam és avval szaladtam ki a közönség elé.
-Köszönjük szépen!-mosolyogtam.-Tudom,nem ez a legelső előadás amit ebből a darabból előadunk,de nekem mégis különleges,hiszen ez volta az első alkalom,hogy a nagy színpadon állhattam ráadásul főszerepben! Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget az egész társulatnak,a rendezőnek Charlie Wine-nak,aki a bizalmába fogadott és felajánlotta ezt nekem. És nem utolsósorban szeretném megköszönni önöknek is,hogy eljöttek,tekintve arra is,hogy nem Victoria Sheep játszotta a ma esti főszerepet! Köszönöm szépen,további szép estét kívánunk Önöknek!-köszönök el,majd még egyszer utoljára meghajolok és leeresztik a vörös függönyt.
-Lanaaa!-rohant oda hozzám Lilly immár a színfalak mögött egy hatalmas ölelés kíséretében.
-Megcsináltam!-sírom el magam mindjárt,de persze csak az örömtől.
-Fantasztikus voltál!-ugrál és egy könnycsepp csillan meg a szemébe. Olyan szerencsés vagyok,hogy Lilly mellettem van! Örülök,hogy örül és,hogy most ketten sírunk!
-Oh Lana!-hallom meg anyut. Megfordulok és látom,hogy neki is vörös a szeme. Ő is sírt. Hatalmas öleléssel zár a két keze közé.-Olyan csodálatos voltál!-érzem a mosolyát a hajamban.-Büszke vagyok rád!
-Köszönöm!-suttogom. Maga elé tol és letörli a könnyeimet. Szinte ragyog. Apura nézek. Árad belőle valami,valami amit eddig ennyire erősen soha nem éreztem,a büszkeség. Büszkék rám!
-Lana-zár a karjai közé Charlie is.-Ez volt az eddigi egyik legjobb előadásunk! Köszönjük,hogy elvállaltad! Alig várom a következő alkalmat,hogy veled dolgozhassak.-kacsint rám,majd egy számomra ismeretlen öltönyös férfival elegyedik beszédbe.
-Ezt meg hogy értette?-húzom fel a szemöldökömet. Anyu a fejét rázza.-A fiúkat nem láttátok? Egyáltalán eljöttek?-feszengek. Azért remélem nem mondták le,bár tudom az elején nem örültem neki,de akkor is.
-Itt vannak nyugi-mosolyog huncutul Lilly mire a szemöldökeim szinte már az eget verdesik.
-Megyek átöltöztem.-túrtam bele eddig rendesen beállított hajkoronámba. A sminktükör elé lépve láttam meg magamon a ragyogást. Szó szerint ragyogtam a boldogságtól és elégedett voltam a mai estén nyújtott teljesítményemmel. Nem is értem miért tartottam eddig ennyire a nyilvános szerepléstől. És látni a szüleim arcát,hogy lerí róluk a büszkeség és az elégedettség felbecsülhetetlen. Lehúzom magamról a ruhát és immár fehérneműben járkálok tovább az átmeneti öltözőmben. Megtudnám szokni a színpadot nem kérdés. A ruhát a bent lévő szék háttámlájára teszem,majd leülök a tükör elé. Lemosom a sminkemet és lófarokba kötöm a hajamat. Így mindjárt otthonosabb. Belebújok a farmerembe és a pólómba,majd utoljára visszanézek. Utoljára. A szívem elszorul. De hát én akarom ezt az egészet! Nekem szükségem van arra,hogy a színpadon állva adjam ki magamból a felesleges energiáimat mások,de főként saját magam örömére. Kirohanok az öltözőből és a szüleim keresésére indulok. Már szinte mindenki elhagyta a színházat,a büféből is csomagolnak már.
-Sziasztok!-köszönök oda nekik.
-Király voltál ma Lana!-dob felém egy puszit a pult mögött álló Norman. A szememet forgatom,ez a srác.
-Nem tudod,hogy...
-Az előcsarnokban.-hálás mosolyt küldök felé. Egy,ha minimálisan is tíz fős csoportot találok az előcsarnokban.
-Itt vagyok bocsi,hogy várnotok kellett-rohanok oda.
-Lana!-ölel meg Harry. A meglepettségtől mozdulni sem tudok. Óvatosan visszaölelek,mire zavartan elenged. Értetlenül nézek rá,de elönt a pír. A fiúk és a szüleim is felvont szemöldökkel figyelnek.
-Csodás voltál.-mosolyogja kisfiús vigyorral,ami őszintén...ő,hogy is mondják...zavarba ejtő.
-Köszönöm.-újra rák vagyok.
-Egyetértek az előttem szóló fura haverommal.-támaszkodik meg rajtam Louis,mire elnevetjük magunkat.
-Mióta énekelsz?-hallok meg egy finom hangot mögülem. Eleanor-t pillantom meg. Eddig észre sem vettem.
-Nem éneklek általában-vallom be.
-Hiba.-szól közbe Zayn.
-De...
-Hiba.-újra Zayn.
-De...-még egyszer.
-Hiba.
-Hagynád,hogy befejezzem?-förmedek rá. Mindenki nevet a kis "csatánkon",mire Niall megszólal.
-Tudom,hogy nem ez a legfontosabb dolog most,de...
-Éhes vagyok!-szól közbe Lilly mire mindenki ránéz.-Csak mondom,hogy éhes vagyok.-vonja meg a vállát.
-Ugyan erre gondoltam.-nevet Niall. Elmosolyodom és be kell valljam az én gyomrom is kezd morogni.
-Szerintem is mennyünk enni.-zárom le a témát,majd megvárva a helyeslő bólogatásokat egy közeli étterem felé vesszük az irányt.

5. fejezet Ingyen reklám Tiffany-tól

Drága Olvasóim!

Úr isten,de szégyellem magamat,hogy ilyen későn hoztam. De nincs mit tenni elkezdődött a tanév és anyuék főmondata az lett,hogy az "Első a tanulás!" de evvel szerintem nem csak az én őseim vannak így. Szóval ez azt jelenti,hogy csak hétvégén van gépem,ami nem mindig elég arra,hogy elég egy számomra is megfelelő rész elkészítésére. De azért igyekszem amennyire csak tudok.
XoLove Sophie

Lana Brooks

Csurom vizesen,de boldogan mentem haza a medencés eset után. Miután kijött a medencéből Tiffany őrjöngött. Eszméletlen vicces volt látni,haragudtam rá tényleg. És most visszakapta mindazt ahogy az évek során viselkedett másokkal. Tudom,hogy sokan elképzelték ezt már,de eddig senki nem tette meg. Eddig. Én voltam az első és ennek borzalmasan örültem.

Másnap anyu kiabálására ébredtem.

-Lana Brooks! Mi a fene ez a sok csuromvizes ruha? Talán vizes póló versenyt tartottatok?!-csörtetett be a szobámba a vizes ruhákra mutatva amik az egyik széken hevertek.

-Csak ketten lettünk vizesek.

-És ha szabad tudnom ki volt a másik szerencsés akivel együtt fürödtél?-húzta föl a szemöldökét.

-Tiffany-ültem föl az ágyban,majd elmeséltem neki Tiffany fürdésének a történetét.

-Hát,úgy hallom jól érezted magad.-kezdte,de újra elnevette magát. Pár perc után abbahagytuk végre a nevetést,mire folytatta.-Segítened kéne a színházban,ha tudsz és van kedved.

-Mit szeretnél?-húztam fel a szemöldököm. Ha valami van a színházban amiben segítenem kell annak sosincs jó vége.

-Victoria lebetegedett és...

-Témánál vagyunk.-fekszem vissza az ágyamba.-Anyu tudod,hogy bármiben szívesen segítek,de tudod,hogy lámpalázas vagyok!

-Kicsim,csak egy próba. Vagy maximum egy előadás.-győzködött.

-Senki más...

-Nem senki! Csak te tudod még olyan jól Tori szerepét,Lolán kívül,de ő meg nyaral. Kérlek.-nézett rám.

-Jaj...-hagyta el egy gondterhelt sóhaj ajkaimat. Mindent imádtam. A színházat,a fényeket,a színpadot. Csak egyet nem,hogy tudta nem hibázhatok mert mindenki látja. Más szóval a lámpalázat. Ráadásul Vic darabja az egyik legjobb és tényleg mindent tudok amit kell. Sőt még azt is mondják,hogy tehetségem is van a színészethez,mert anyámat örököltem ebből a szempontból és még énekelni is tudok. Csak az a fránya figyelem. Ha nem kellene annyi ember előtt nyíltan fellépni,talán még hivatásomnak is választanám,de így? Anyura néztem. Szemei már nem azt tükrözték,hogy "Mérges vagyok,a vizes ruhák miatt!" hanem,valami ilyesmit mondtak "Lana,kérlek. Az egész társulat számít rád." Nagyot sóhajtottam.

-Rendben!-egyezek bele,majd felemelem a mutató ujjamat jelezve,hogy még nem fejeztem be.-Egy előadás! Csak egyetlen egy!-fejezem be.

-Annyira köszönöm kicsim!-ölel meg hirtelen.-Most pedig készülj 10 perc múlva indulunk a színházba.-csukta be az ajtót én meg nekiálltam előkészíteni magamat.

A színházban,a színpad. A színpadon a fények. A fényekben a szereplők. A szereplők között én. Mindig is csodálattal néztem anno még anyukámat,ahogyan játszik és a boldogságát amikor örömtelien jött le a színpadról teli büszkeséggel,hogy igen megint 100 százalékosan teljesített. Sokszor kiskoromban beraktak a "tömegbe" de tizenhárom éves korom óta nem merek senki elé kiállni. Egyik előadáson rossz irányba mentem és a színpad közepén jöttem rá így olyan hirtelen fordultam meg,hogy nekimentem egy másik szereplőnek és ez láncreakciót indított el és majdnem hazavágtam az előadást. Azóta féltem a fényektől. A többiekkel mindennap találkoztam mikor bejöttem egy-egy eseményre vagy csak úgy anyuékhoz.Viszont most,hogy újra itt vagyok egy szamárnak tartom magam amiért megijedtem. Hiszen élvezem. Élvezem ahogyan táncolok és énekelek. A szerepem szerint egy lányt játszom akinek minden álma,hogy énekesnő legyen,de ezt csak nagy nehézségek árán sikerül elérnie. Teljesen beleélem magam a "koncertbe" majd egy kisebb taps után leengedik a függönyt.

-Gratulálok emberek! Remek próba volt! Ilyet szeretnék az előadáson is!-tapsol meg minket Charlie a rendező.-Lana egy pillanatra.-szól utánam,majd lemegyek a színpadról. Vajon mit szeretne tőlem? A lassan a negyvenes éveit közelítő férfi éppen a stylist-al Sasha-val beszélget.

-Tessék?-lépek oda.

-Lana kérlek menny Sasha-val és válassz ruhát az előadásra.-mutat az öltöző felé,majd távozik és belekezd egy beszélgetésbe a telefonján.

-Minek új ruha?-indulunk el Sasha-val.-Vic ruhája miért nem jó?

-A méreteid alapján az övé nem 36-os,mint a tied hanem 38-as.-magyarázza,majd beterel a ruhákkal teli gardróbba. Régebben már jártam itt,de a hirtelen elém táruló ruhák látványa teljesen letaglózott. A szoba egyik sorát a csillogóbbnál csillogóbb női ruhák,a sor végét viszont az egyszerű hétköznapi ruhák foglalják el,szintén az előadásokhoz. Alattuk magassarkú és más csodás cipőkkel teli dobozok sorakoznak,melyek csak arra várnak,hogy az éppen színpadra lépő ebben mutassa meg tánc,vagy néha előrukkoló "Járni képes vagyok ebben a cipőben is." tudását. A női ruhákkal szembeni sorban a különböző férfi "egyenruhák" sorakoznak. Öltönyöktől a deszkás szerkókig minden megtalálható itt. Ez a hely maga a mennyország minden ember számára,hiszen aki itt azt mondja,hogy nincs mit fölvennie annak soha nem volt egy ruhája sem.

-Látom téged is elragadtak.-mosolyog Sasha.

-Kit nem?-kérdezem mosolyogva,majd közelebb megyek,hogy kiválaszthassuk a ruhámat.

-Arra gondoltam,hogy mivel Vic is egy csillogó ruhát viselt neked is azt kéne. Bár szerintem nem csak kéne inkább kell-mondja inkább magának,mint nekem.-Meg amúgy is a karaktered megkívánja.-vonja meg a vállát.

-Ezt nem hiszem el semmit nem találok-rogyik le fél óra után két ruha között.

-Segítsek?-kérdezem meg. Elég kellemetlen,hogy nem lehet ruhát találni nekem vagy száz csodaszép ruhaköltemény között.

-Hát olyan kell,ami tükrözi az eredeti ruhát,a karaktered személyiségét és téged. Ez segítség így?-néz fel rám.

-Azért megpróbálom.-lépek át rajta és belevetem magamat a ruhatengerbe. Már vagy a huszadik ruha mellett haladok el,de még mindig semmi. Hihetetlen,hogy semmit nem találok,mert van ami tetszik,de az nem az én méretem. Ami meg az az meg nem csillog az meg muszáj!

-Találtál valamit?-néz rám Sasha tíz ruhával arrébb.

-Nem,se...-kezdem,de ekkor megakad a szemem egyen. Hihetetlen,hogy vagy tízszer elmentem mellette,de csak most vettem észre. Ez az a ruha! mondom magamba és érzem,hogy megtaláltam azt a ruhát,amiben életem első főszerepének a fináléját végigvihetem. Gyorsan ellenőrzöm a méretét,ami legnagyobb boldogságomra egyezik az általam leadottakkal. Óvatosan emelem ki és tartom magam elé a mesés költeményt. Sasha amint meglátja a ruhát szája egyből O alakot formáz.

-Megvan a ruha.-mosolyog,majd beterel a próbafülkébe. Az anyag tökéletesen simul a testemre ahogy belebújok,a kövek is megfelelő mennyiségűek és tökéletesen elérhető velük a csillogás is,amit annyira akartunk. Az alul lévő szoknya pedig csak izgalmasabbá teszi az alapból is gyönyörű ruhát. Kilépek elé.

-Borzalmasan gyönyörű leszel!-ölel meg,majd gyorsan kiválasztjuk a cipőd és visszamegyek,hogy levegyem magamról ezt a csodát.

Már csak egy nap választ el az előadástól és a fiúk koncertje is vészesen közeledik. Hogy miért vészesen? Mert az egyik dolog,hogy a buli napja óta nem találkoztam a srácokkal és fogalmam sincs,hogy kell kinézni egy ilyen előadáson. Elenor-t hívtam el egy párszor fagyizni mindezt Lily társaságában és mi hárman egy igen jó csajcsapattá csiszolódtunk ezalatt a pár kávézás alatt. Egyre izgatottabb vagyok az előadás miatt is. Igaz,hogy mindent tudok oda vissza. Tényleg mindent! De mi van ha hibázol? Míg egy filmforgatáson újraveheted az éppen adott jelenetet,itt nem áll fent ilyen eshetőség. Itt csak az akkor és ott elv érvényesül. Egyszer már hibáztam,nem akarok még egyszer.

-Lana Brooks!-csapott valaki a padomra.-Már megint elmélkedik,térjen vissza ebbe a világba,vagy hagyja el az osztálytermet és ne hátráltassa a többi tanulni vágyó diák munkáját.-rikácsolt az igazgatóhelyettes,aki az idei évben a "szeretett" matematika tantárgyat próbálja még jobban az agyunkba vésetni. Felsóhajtok,majd bocsánatot kérek és próbálok újra az órára figyelni,a tőlem telhető legtöbb figyelemmel. A tanulmányi átlagomon szerencsére nem látszanak meg a folyamatos próbák és reflektorok jelei. De keményen teszek is azért,hogy ne látszódjon. Igaz,hogy csak egy előadás,de ha ezt túlélem akkor bármit túlélek már. Anyuék is izgatottak eme-számukra és valljuk be számomra is-nemes alkalom miatt is. Úgy izgulnak,mintha a Brodway-en lépnék fel. Igaz nem mondták,de tudom,hogy mindig is arra vágytak,hogy én is belelépjek számukra e majdnem tökéletes világba. Az óra végezetével sietős léptekkel hagyom el a helyemet,majd Lily szomszédos terme felé veszem az irányt. Az ajtón kiáradó tömegben későn veszem észre így belebotlok egy nem várt személybe.

-Odafigyelhetnél!-ordítja.

-Sajnálom Tiffany,véletlen volt.-szemeimmel Lily-t keresem. Hol a fenében van az a lány?

-Sajnálod,mi?! Ahogyan azt is,hogy belelöktél a medencébe.

-Nem az szándékos volt-vonok vállat-de ez véletlen,szóval leszállhatnál rólam.

-Mi az a reflektorok felvillanyoztak? Csak ne képzeld,hogy avval,hogy fellépsz a színházban egyből hú de nagy híresség válik majd belőled!-vigyorog gonoszan. Az ereimben egy pillanatra megáll a vér. Ráemelem a tekintetem,mely most lángokat szór felém. Körülnézek. A folyosón megálltak az emberek és van egy olyan érzésem,hogy ez annak a mondatnak is köszönhető amely a szőke szépség ajkait utoljára hagyta el.

-Ezt meg honnan tudod?-kérdezem óvatosan.

-Én mindent tudok Lana,ezt már megtanulhattad volna-vigyorog gonoszan.-Emberek figyeljetek rám!-csapja össze a tenyerét,mire felé fordulnak.

-Hagyd abba.-sziszegem a fogaim között.

-Csak figyelj,most jön a finálé-mosolyog rám.-Lana Brooks-mutat rám.-Holnap fellép London egyik  leghírhedtebb színházában,ráadásul-lassít-főszerepben! Várunk mindenkit szeretettel!-kiabálja,majd rám kacsint és távozik. Ennyi figyelem az elmúlt három évben közel nem övezett,mint az elmúlt időszakban az iskolakezdés óta. Rengetegen jöttek oda,hogy megtudják az előadásom időpontját,amit először próbáltam titkolni,de végül megtörtem így várhatóan többen lesznek a nézőtéren az ismerős arcok közül.

-Úr isten Lana jól vagy?-rohan hozzám Lily a parkolóban,majd a karjai közé zár.-Hallottam mit tett Tiffany,annyira szemét.-morogja.

-Csak attól félek,hogy elbukok.

-De nem fogsz!

-És ha mégis?-kérdezem és érzem,hogy mindjárt elbőgöm magam.

-Lana kérlek ne mondj már ilyeneket!-ölel meg. Egy páran elmennek mellettünk és furán néznek rám,de most ez érdekel a legkevésbé. Összeszedem magamat.

-De vajon honnan tudta meg?-teszem fel a kérdést.

-Nem tudom,de ideje mennünk,mert úgy tudom valakinek készülnie kell a holnapi előadására-mosolyog,majd még egyszer megölel és elindulunk a színházhoz.

A próba csodásan ment,szinte felüdülés volt újra a színpadon állni. Minden a helyén volt,a mai utolsó próbánkon,de még koránt sincsen vége,mivel a holnapra is egész napos próbák vannak betervezve.

-Csodálatos voltál Lana!-ölel meg Lily a színpad mögött. Ja igen,ő először látja az előadást.

-Hát igyekszem-érzem,hogy fülig vörösödöm a bók hallatán.-Gyere menyünk öltözni.-indulok el az öltözők felé,mikor hirtelen öt ember állja el az utamat.

-Szia Lana!-köszönnek szinte egyszerre. Érzem ahogy megmerevedek. Ugye nem látták az előadást?

-Király voltál a színpadon-vigyorog Zayn. Szent szar!

-Hát...öhm...köszi-érzem ahogy fülig vörösödöm. Újra.

-Nem is tudtam,hogy énekelsz?-mosolyog Harry.

-Mert nem is.-vallom be.-Igazából ez csak egy előadás és ez is kivételes,de mennem kell. Majd beszélünk sziasztok.-rohanok be az öltözőbe és azonnal bezárom az ajtót. Szent szar! Már csak az hiányzott,hogy ők is lássák az előadást. Most tuti egy gáz kis csitrinek tartanak,aki csak azért lóg velük,hogy elérjen valamit. Azért remélem nem gondolnak ilyeneket.

-Lily mit csináljak?-kérdezem,de semmi válasz. Körbenézek. Sehol senki,hol lehet Lily?-Bassza meg!-ejtek el egy káromkodást és kisietek. Persze,hogy én szerencsétlen megfelejtkeztem róla. A folyosón végigmenve meg is találom Lily-t,aki éppen a fiúk gyűrűjét élvezi.

-Hát itt vagy-lépek oda hozzá. Zavarban vagyok azt meg kell hagyni.

-Bocsi,hogy itt tartottuk,de bezártad az ajtót-nevetett Liam. Úgy látszik hozzá kéne szoknom,hogy minden percben elvörösödöm. Na rajta Lana húzd ki magad valahogy,biztat a belső énem.

-És amúgy mit csináltok itt?-teszem fel a kérdést.

-Három nap múlva koncert,jöttünk próbálni-magyarázza meg Louis.

-Értem-mosolygok. Mi mást csinálhatnék?

-Nincs kedvetek enni valamit?-szólal meg Niall. Hát persze mit is vártam?

-Hát nekem át kell öltöznöm,meg Lily-nek meg nekem házit kell írnunk meg minden...

-Nekem nincs házim felőlem mehetünk!-vonja meg a vállát Lily. A fiúk érdekes pillantásokkal illetnek. Sóhajtok. Nincs mit tenni.

-20 perc és találkozunk.-intek,majd Lily-t magam után húzva megyek be az öltözőbe.

Most már viszont tényleg kérek legalább egy kommentet,vagy egy pipát,hogy hozhassam a frisset minél előbb!